Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Ezért megéri négy évet dolgozni

Száz tő rózsa, gyümölcsös, szőlő és négy év kemény munka, meg persze egy örökölt porta. Az eredmény önmagáért beszél. Képek minden mennyiségben rózsákról és egyéb szépségekről.

Amikor az ember belefog és nekiáll felújítani egy parasztportát, általában van valami ideálképe arról, hogy hova szeretne eljutni. Aztán megy az idő, fogy a lendület, és néha szükség van arra, hogy feltöltekezzünk.

Ezt legegyszerűbben úgy lehet megoldani, ha vannak hasonló "dilivel" megáldott ismerőseink, barátaink, akikhez el lehet menni, és meg lehet nézni, ők hogy állnak… és persze az külön szerencse, ha ezek a barátok éppenséggel értenek is parasztkultúrához, kerthez, növényekhez, fogékonyak a "Nagykörúton kívüli" értékekre is.

Egy ilyen asztalnak ki ne örülne? (nem beszélve a rajta feltálalt ebédről...)

Kaptunk tanácsokat is, amiket legszívesebben diktafonra rögzítettem volna. Szó volt gyümölcsfák és szőlő telepítéséről, növényvédelemről, rózsáról+rózsáról+rózsáról, parasztház- és pincefelújításról, kútásásról, borászatról. Egy mondat jól be is vésődött a fejembe: egy porta felújítását mindig a gyümölcsös telepítésével kell kezdeni, mert annak évek kellenek, míg egy épületet akár egy nyár alatt felhúzhatnak (mi nálunk ez sem egy év lesz :-)). Erre mondhatjuk, hogy "nyilván", de nekem nem volt evidens (pedig elég logikus, el kell ismerjem).

0 Tovább

Újítsuk fel saját magunk a bútorainkat!

Fűtés híján egyelőre tervezgetünk és nekiesünk a régi bútoroknak. A nagyobb javításokat mesterekre bízzuk, de a kisebb munkákra mi vállalkozunk. Elő a csiszolópapírral, a páccal és a festékkel!

Az építkezés 2012 októberében kezdődött és az igazat megvallva még javában tart, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy mikor mondhatjuk majd, hogy "na, most tényleg készen vagyunk".

Be kell valljam, hogy az idei nyár végén ezzel együtt eljutottunk oda, hogy mindketten úgy éreztük, jó lenne megpihenni. Ezért csökkent a bejegyzések száma itt a blogon is. Egy kicsit "rá kellett fordulnunk" a mindennapi életünkre - úgy, mint napi munkavégzés, reggeli kelés, óvodakezdés, kisbaba-fogzás és más hétköznapi dolgok.

Sajnos ezek nem a mieink, hanem egy lelkes helyi gyűjtő dolgai...

Az elmúlt pár hónap azonban arra is jó volt, hogy sok minden letisztuljon bennünk. A nyári gyorsított ütemet feldolgoztuk, kipihentük és most ismét a tervezgetés mezejére léptünk. Időnk van, jön a téli szezon, és mivel fűtésünk a gyönyörű cserépkályhát leszámítva még nincs, így egyelőre lemenni hosszabb időre nem tudunk. A parasztház 80 cm-es falai ugyan jól tartják a hőt, de ha az embernek nincs fűtése, nem nagyon van mit tartani:)

0 Tovább

Százévesen is elcsavarta a mester fejét

A házban a megvásárláskor volt egy cserépkályha, amit mi nem is hagytunk elveszni. És találtunk egy igazi mestert.

Fővárosi, polgári lakásunkban is van fával fűthető cserépkályha, így nem volt kérdéses, hogy a parasztházunkban is lesz - főleg úgy, hogy a házzal együtt a vásárláskor a mienk lett egy jó százéves darab.


Kályhakorona

Elsőre nem volt túl bizalomgerjesztő, de ez így volt az otthoni kályhánkkal is. Szintén otthoni tapasztalatból okulva ezúttal nagyon ügyeltünk arra, hogy értő kezek bontsák le a kályhát (pár éve megjártuk, amikor a nem szakavatott kezek álltak neki - "Mi csak leszedtük a cserepeket…" -, a cserepek pedig mehettek a kukába…)

1 Tovább

Ha esett az eső, akkor se ki, se be

Az előkert kicsit lejt, így ha esett az eső, akkor esélyünk sem volt.

A ház és a melléképületek közötti terület eddig afféle senki földje volt: az építkezés miatt nem is foglalkoztunk vele, meg amúgy is valóban sok volt errefelé a szemét. A felújítás előrehaladását jól mutatja, hogy eljött az ideje az előkert rendezésének.

Most nagyjából itt tartunk

Korábban itt valamilyen fűféleség volt - azt túlzás lenne állítani, hogy gyep (egy angol gyepmester csak mosolyogna egy ilyen elnevezése, jogosan), de azért elég szép volt. Erre mondják a helyiek, hogy "ősfű" (a már említett angol gyepmester feltehetően gaznak titulálta volna).

0 Tovább

Miből legyen a kerítés?

A kerítés alapértelmezésben a környéken terméskőből van - mi is ezt terveztük, de ehhez másik pénztárca kellene.

Arról már többször volt szó, hogy a telken sok a kő - amikor észrevettük és kiderült, hogy ez érték, akkor örültünk, amikor meg ásni próbáltunk, és folyamatosan kövekbe botlottunk, akkor nem annyira.

"Egyelőre egyszerűen csak zavaró, na de majd a kerítéshez milyen jó lesz!" - ez volt a jellemző riposzt, amikor valaki rákérdezett, hogy mit keres az a kőrakás a kert végében. El is jött a kerítéssel való foglalkozás ideje - már csak azért is, mert nyáron egyértelművé vált, hogy bár nagyon kedvesek a szomszédok, de mégiscsak jobb lenne, ha nem full panorámában tudnák követni a mindennapjainkat.

Az egyik kerítés csak mellmagasságig épült meg

2 Tovább

Miről mesél egy 155 éves adótérkép?

Egy 1858-as térkép szerint a telek tele volt melléképületekkel, így nagyon nem kell meglepődni az irdatlan mennyiségű építőkövön.

A községről egy 1858-as kataszteri és egy 1861-es telekjegyzőkönyves térkép áll rendelkezésre a levéltárban. Ennél korábbiakat nem találtam, a 155 évvel ezelőtt készítettet pedig meg is vettem digitális formában. A telkünk a térképrészlet középső telke, amelyik egy oldalára dőlt M-betűre hasonlít.

A régi és a mostani térképek összevetéséből annyi mindenképp kiderül, hogy:

- egy ház már 1858-ban is állt ezen a telken, mégpedig ott, ahol a mostani, amiből arra is lehet következtetni, hogy ez a ház az a ház,

- a telken sokkal több melléképület volt, mint amennyi most van, ami nem meglepő a kert ásása közben talált kőmennyiség láttán,

- a teleknek eredendően is fölöttébb fura alakja volt, de jóval kisebb volt, mint amekkora most.

4 Tovább

Nem véletlenül van mindig itt a buli

Az ember nem is gondolja, milyen fontos egy konyhapult, amíg egyszer csak nem tudja hova letenni a poharát.

A ház felújításának elkezdésekor már tudtuk, hogy a nyarat itt szeretnénk tölteni. Az evidens volt, hogy minden nem lesz kész, így dönteni kellett, mivel kell mindenképp elkészülni.

Az tuti volt, hogy kellenek ágyak meg valamennyi szekrény, fürdőszoba és mellékhelyiség, mert ugye ezek nélkül nem lehet élni. A konyhával kapcsolatban eleinte az volt a vélemény, hogy az is fontos, de azért nem nagyon, hisz majd a barátoknál eszünk, vagy főzünk bográcsban…

Ilyen volt, ilyen lett

Szerencsére végül az lett a döntés, hogy mégiscsak rendeljük meg a konyhabútort. A konyhában minden eszköz elektromos, azaz amíg nincs konyhabútor nincs semmi: se főzőlap, se sütő, se mosogató, se mosogatógép. Ja és persze nincs csap sem.

0 Tovább

Kilencven kiló és négyen tették helyre

Nem volt verekedés a faluban, csak megjöttek a speckó szigetelt ablakok.

A ház része egy beablakozott tornác, amit nagyjából úgy hagytunk, ahogy volt, de az üvegeket cserélni kellett. Régen itt olyan kis négyzetes üvegekből álló ablakok voltak, amelyeket kis fakeret fogott össze. Ez elég szép volt, így a felújításnál is ebből akartunk kiindulni, de azért teljesen nem lehetett ugyanolyat csinálni, mint a régi.

0 Tovább

Így készül a könyöklő-fröccsöző

A házzal, illetve a pincével együtt kaptunk két régi hordót. Egy évig még lenn voltak a pincében, idén nyáron pedig nekiestünk, hogy legyen egy könyöklőnk és két virágtartónk. Lett, de nem sokon múlott

A ház és a telek megvásárlása után derült ki számunkra, hogy az egyik pincében - amiben amúgy a korábbi bérlő bort is készített - van még két hordó. Volt elég dolgunk mindennel, így a hordók kérdését jegeltük. Idén nyáron jutottunk el odáig, hogy kihozzuk a hordókat a pincéből és elkezdjük felújítani a saját ízlésünknek és igényünknek megfelelően.


Elkelt a segítség és a szorgos kéz

Már az sem tűnt egyszerűnek, hogy miképp kerül ki a 6 és 4 hektós hordó a pincéből. Mentségemre legyen, hogy nem voltam erős fizikából, de engem meglepett, hogy a pincebejáróba letett pallón egy ekkora hordót egyszerűen fel lehet tolni. Pontosan ez történt.

Ezt követően egy pár hétig a pince bejárata előtt maradtak a hordók, bár arra azért vigyáztunk, hogy ne süsse nagyon a nap. A felújításban résztvevő mesteremberek egyik nap azért szóltak:

"Ez így szét fog ám esni!"

0 Tovább

Dől is a fal, meg nem is

Abban bízhatunk, hogy 150 évet kibírtak, és ha el akartak volna dőlni, már megtették volna.

A ház felújításának volt egy olyan pillanata, amikor az eredeti épületből csak a falak álltak. A hézat belülről teljesen kipucoltuk, a tetőt kidobtuk (kivéve a cserepeket), a padlót kiszedtük, a köveket kiszedtük, a vakolatot levertük - egy szó mint száz a csupasz falak meredeztek az ég felé, és más nem is igen volt a mai házhelyen.

A falak felettébb ferdék, de állítólag nem dőlnek el

Már ekkor kezdett feltűnni, hogy ezek a falak bizony nem függőlegesek, hanem nagyon komolyan el vannak dőlve. Építész barátunkat megkérdeztük, hogy baj-e ez, azt mondta, hogy ne aggódjunk. Azért egy kicsit persze aggódtunk, de megbarátkoztunk a dologgal.

1 Tovább

Előkerült a pemzli és a festékesvödör

A barna zsalugáterekből nem kértünk, de a ház belső színvilágába azért beengedtük a klasszikus árnyalatokat is.

Mindenekelőtt elnézést, hogy ilyen nagy szüntetet hagytunk, és csak most jelentkezünk - az ok amúgy prózai, oly sok volt a teendő magával a házzal, hogy írni róla nem maradt időnk…

A munkák szépen haladnak, olyannyira, hogy most nyárra már birtokba is vettük a házat. Nem állítanám, hogy nincs munka (nagyon sok van), és hogy nagy a rend (mert abból meg nagyon kevés van), de azért nagy az öröm. Mindennek örülünk, különösképp a színek varázsolnak el minket nap mint nap - így most erről írok egy kicsit részletesebben.

0 Tovább

Mit csináljunk a sok vízzel?

Nálunk nem a Duna áradása a kihívás, hanem az eső. A vizet valahova el kell vezetni, csak úgy folyni nem hagyhatjuk. Ha már úgyis elvezetjük, akkor érdemes összegyűjteni. Na, de mibe?

Azért a víz az úr - nem csak a mostani áradások miatt mondom ezt, hanem valahogy nekem már akkor ez jutott eszembe, amikor a házfelújításunkkal kapcsolatban először hallottam a drénezés, illetve drenázs kifejezéseket. Mert ugye arról van szó, hogy az esővizet el kell vezetni, különben - ha nem is dől össze a ház -, de baj lesz.

A tető elég nagy, van honnan ömleni a víznek

Adott a mi kis parasztházunk, aminek van úgy 150 négyzetméternyi teteje. Erre ugye ráesik az eső, a vizet összegyűjti az ereszcsatorna, levezeti a földre - és itt egy laikus számára véget is ér a történet.

Természetesen ez nem így van, hisz a földbe levezetett vízzel is kezdeni kell valamit, mert ellenkező esetben alámossa a házat, illetve vizesedni fognak a falak. Régebben erre nem fordítottak különösebb figyelmet, de a régi falakra nézve elfogadom, hogy kellett volna…

Mit kell tehát tenni? Itt most a szakembert idézem:

12 Tovább

Egy biztos: drágább lesz, mint gondoltad

Minden felújításnál eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy ez az egész sokkal többe fog kerülni, mint ami az eredeti tervekben szerepelt.

A házak, lakások felújítása és úgy általában minden építkezés olyan, hogy bár az ember szeretné tudni, mennyi lesz a végszámla, de úgysem annyi lesz. Na, mi most jutottunk el erre a felismerésre.

Nem mennék bele a költségvetés részleteibe, de íme néhány tapasztalat az utóbbi hónapokból, hetekből:

0 Tovább

Paraszt is, magyar is, jó is

Felújítás közben néha inspirálódni is kell, Erre épp alkalmas a szentendrei Skanzen, ami a magyar parasztkultúra tényleg páratlan gyűjteménye. Íme egy erősen szubjektív gyűjtés.

A házfelújítás első üteme a végéhez közeledik (igazából sosem lesz vége, ezzel kezdünk tisztában lenni), de a mi energiáink és fantáziánk is kezdett kifogyni. Ezért úgy döntöttünk, hogy ha már szép az idő és lehet kirándulni a gyerekekkel, akkor menjünk a Skanzenbe - ahol jó eséllyel egy csomó inspiráló dolgot láthatunk egy helyre tömörítve.

5 Tovább

Most kell szorítani a fákért!

Hajrá gesztenye, gyerünk alma, ne hagyd magad kajszi! Ősszel ültettünk, most pedig kiderül, jól csináltuk-e és szerencsék volt-e.

Lássuk tehát, mi a helyzet a hátsó gyümölcsös-almáskerttel!

Az ide tervezett drótháló kerítés kihúzása ugyan ősszel elmaradt - gondoltuk pedig, hogy valamennyire érdemes lenne védeni a portánkat a vadak ellen -, de erre most tavasszal elvileg sor kerül.

Az "illatos" almafák

Még a takarítás során felmerült, hogy hol is van a telekhatár Ezt a kérdést végül azzal oldottuk meg, hogy a telek jelenleg tisztított és művelt részének kimérésére megkértük az ezzel foglalkozó hatóságot. Az eredmény mindenesetre mosolyogtató lett: szinte minden szomszédunknál a kimérés eltérést mutatott a jelenlegi kerítés, illetve a tényleges telekhatár között. Az eltérések mindig kioltották egymást (ha például a szomszéd hátsó kerítése benyúlt a mi telekrészünkbe, akkor az oldalsó kerítés meg az ő telkébe nyúlt bele) - így összességében nem tartottuk "vitára érdemesnek" a telekhatárról szóló kérdést. Az is kiderült, hogy melyik kerítés kié, mert a régi kőkerítések szinte sehol sem voltak telekhatáron (sajnos, jellemzően nem a mienk, hanem a szomszédoké). A kimérésnél a hátsó cserjésre most nem került sor, de idővel azt is be kell ütemezni.

1 Tovább

A fehér kecskecsöcsűtől Mariskáig

Az előző bejegyzés folytatásaként nézzük mi történt az egykori veteményes kerttel és azt a házzal összekötő kertszakasszal. A bejegyzésben lesz sok gyümölcsfa, csemegeszőlő, szeder, piros ribizli és 80 kilónyi fűmag.

A takarítási munkák során az derült ki, hogy a melléképületek után (mellett) jó eséllyel volt egy további melléképület, illetve hogy valószínűleg maga a ház is hosszabb lehetett régen, mint most, és túlnyúlt a zöldséges pincén is. Mindezt onnan lehet sejteni, hogy a leomlott épületek köveiből szép kis halmokat sikerült kiválogatni, illetve hogy a ház bővítésekor hatalmas köveket találtunk a földben, ami egykoron egy itt álló épület alapja lehetett.

A veteményes kertet a takarítás után megszüntettük, az azt körülvevő kőkupac szintén válogatásra került, illetve az itteni túlburjánzó cserjést kivágtuk. Amit megőrzésre ítéltünk, továbbgondolás céljából: néhány orgonasziget, vadszilva fák (talán sövényként tudnak majd funkcionálni) és az összes életképes gyümölcsfa, díszfa. Még tavaly ősszel az elkorhadt részeket levágtuk róluk, kezeltük a felületeket és egy lemosó permetezéssel vonultunk vissza, várva, hogy mit hoz a tavasz...

0 Tovább

Nagytakarítás tíz év után

Az épületek és az előkert kipucolása során kiderült, hogy nem tesz jót egy portának, ha egy évtizeden át bérlő lakja, illetve hogy bár szép a borostyánnal felfuttatott tető, de élni nem igen lehet alatta.

A portát öt részre osztottuk, és igyekeztünk ennek megfelelően felosztani a munkát, illetve fontossági és időrendi sorrendet állítani. Mindezt az első itt töltött nyáron és ősszel kezdtük el, de igazából még mindig tart. Nézzük tehát, meddig jutottunk!


Most így néz ki a ház, az előkert és a melléképületek alkotta házhely

A porta öt része tehát a következő:

- ház és melléképületek (zöldséges pince, tárolók, félig alápincézett tároló, kocsiszín)

- utcaszín és közvetlenül az épületeket körbeölelő kertrész (előkert),

- egykori veteményes kert és azt a házzal összekötő kertszakasz,

- hátsó gyümölcsös,

- műveletlen cserjés, bozótos rész (területileg ez a legnagyobb, kb. 3000 négyzetméter)

3 Tovább

Kincseket rejt a föld

A Balaton-felvidék egyik különlegességét jelentik a házakat és kerteket körülvevő kőkerítések. Kőből sok van, de jó kőből már kevesebb.

A felújítás első heteiben, a bontások után az egyik falubeli bejött a kertbe, ránézett a számomra csak szemétkupacként értékelhető föld-dombra, és azt mondta: "ezért itt adok 300 ezer forintot!"

Az üzlet nem jött létre, főleg helyi segítőink tanácsainak köszönhetően, de azért elkezdett bennem motoszkálni: mire kellene ennek a derék embernek innen a szomszédságból ez a rakás sitt? Na, miért? Hát a kövek miatt!

Kőkerítés és kövek a kerítés megemeléséhez

1 Tovább

Teljes tetőcsere: dzsungelből dühöngő

Vásárlás előtt felmásztunk a tetőtérbe, és rögtön egyértelmű volt, hogy sajnos ennek az egésznek mennie kell.

A ház eredeti hátsó oromfalán volt egy kis tetőtéri ajtó. Már feljutni sem volt könnyű, mert egy olyan létra biztosította a felmenetelt, amit csak a "lélek tartott". Egymást segítve végül feljutottunk, és egy olyan kép fogadott, ami egyszerre volt riasztó és így is meghatóan szép.

4 Tovább

„Főnök úr, van egy kis probléma"

A megrendelő jellemzően jóval kevesebb információval rendelkezik, mint a kivitelező. Egy klasszikus közgazdasági probléma egy parasztház felújítása felől nézve.

Ez a poszt nem a mi konkrét felújításunkról fog szólni (legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján szerencsére nem ez a helyzet), hanem egy olyan érzésről, amivel szerintem minden felújítónak és építőnek szembe kell néznie.

Egy felújítás során az emberre ugyanis nagyjából szabályos időközönként rátör, hogy a kivitelező azt mond, amit akar, én meg csak fizetek, és csak bízom benne, hogy valóban létezik a felvetett probléma, nem pedig kitaláció, egyszerű hanyagság és oda nem figyelés következménye, illetve valami olyan, amit csak azét hoztak létre, hogy legyen miért fizetnem.

1 Tovább

Szennyvíz, te drága!

Folytatván a megoldandó kérdések sorát, ideje belevágni az egyik legnehezebben megoldhatóba, azaz lássuk, milyen nehézségeket okoz a szennyvíz-probléma.

A Balaton-felvidéken érvényben van egy törvény, az ún. Balaton-törvény, amely nagyon szigorúan szabályozza a szennyvíz kérdéskörét. Ez érthető is egyrészről, mivel védeni kell a Balatont, kicsit problémás azonban másrészről, mert ez sok családot teljesen lehetetlen helyzetbe hoz. Miről is van szó?

Hát csak arról, hogy ha egy faluban nincs csatorna (ez azért megesik), akkor ugye rögtön nagyon drága lesz a vízhasználat, mivel minden egyes elhasznált köbméter víz után ki kell fizetni a szennyvíz elszállítását is. Számokra lefordítva: egy köbméter víz elhasználása ebben az esetben 300 forint vízdíj és 2700 forint szennyvízdíj, ami összesen 3000 forint. Nem kevés.

3 Tovább

Bontani kellett, nem is keveset

Egy régi parasztház legnagyobb előnye és hátránya egy és ugyanaz: mégpedig az, hogy öreg.

Ha az ember belekezd egy 150 évvel ezelőtt felépített parasztház felújításába, és úgy dönt, hogy egyszerre szeretné megőrizni azt a szépséget, ami a ház kora jelent, illetve valami olyat létrehozni, amiben kényelmesen el tud lenni, na akkor erősen törni kell a fejét.

És voltak pillanatok, amikor erősen reméltük, hogy ennél már csak jobb lesz

Mert ugye 150 évvel ezelőtt az embereknek szerényebb igényeik voltak, mint ma.

6 Tovább

Tucatnyi nehéz kérdés a kert láttán

Egy félhektáros kert már akkora, hogy azt egy laikus szinte át se tudja látni. Mi lehet belőle és mennyit érdemes rá költeni? Mindez ezúttal női szemmel.

Mindketten ugyanannyira értünk a kerthez, azaz nem sokat:) Viszont szeretjük, szeretünk rá gondolni, és egy pillanatig sem zavart, hogy amikor elmondtam az ismerőseimnek, hogy vettünk egy kis parasztházat egy több mint 5000 négyzetméteres telekkel, jellemzően mély hallgatás, vagy ha nem, hát a "nagy munka, sok pénz" volt leggyakrabban a visszajelzés.

Gyerekkoromban minden nyaramat és iskolai szünetet a nagyanyámnál töltöttem, egy Pest megyei faluban. Nagymama vidéki tanítónő volt, volt kertje, sőt egy ideig telke is, voltak állatai, amikért mindig rajongtam. Sok jó gyerekkori élményem van, azokhoz mindenképpen hozzátartozik a nagyszülőknél töltött nyarak, a saját gyerekveteményes, az állatokkal való foglalkozás, annak minden élményével. Volt, hogy szegény nyusziknak adtam csípős, szárított paprikát, kipróbálva, hogy tényleg csíp-e, vagy ott voltak a disznóvágások, a száradó ruha illata a kertben, az örült menekülés az engem kergető pulyka elől, a hajnali málnaszedések és a lekváros kenyeres uzsonnák, amit nagymama hozott ki az udvarra, ahol a környék gyerekei összegyűlve, közösen játszottak.

19 Tovább

Milyen fűtést válasszunk, mi éri meg?

A sok nagy kérdés egyike, amit egy öreg parasztház felújítása esetében el kell dönteni: a fűtés.

Mert ugye jellemzően ezek a parasztházak még akkor épültek, amikor más jellegűek voltak az igények és a lehetőségek, mint ma. Ennek következtében a teljesen tradicionális, autentikus fűtés jó esetben nem felel meg annak, amit mi elvárunk - főleg, ha gyermek is van a családban, mint nálunk. Még akkor is, ha ez alapvetően egy nyári lak lesz (bár elnézve a Balaton-felvidéket télen, ez lehet, hogy mégsem teljesen így lesz…)

Egy szó mint száz, új fűtési rendszer kell.

94 Tovább

Kicsi, egyszerű, és sokat segít a nehéz napokon

Értelmetlennek tűnik, de mégis igaz: a felújításhoz is kell egy jó logó. Vagy valami olyan.

Nyilván nem arról van szó, hogy rendeltünk egy logót, illetve ha nem lenne, akkor megállna az élet. Inkább arról, hogy mivel a felújítás hosszas, fárasztó folyamat, ahol egyik percben még mosolyogva nézel a jövőbe, de egy perccel később már letaglózva ülsz a sámlin ("Hogy foghattam ebbe bele?!"), egy szó mint száz nem egy sétagalopp, így semmiképp sem árt, ha van valami olyan, ami az elérni kívánt állapotot megtestesíti.

Az én esetemben ez a valami az építészeti terveken szereplő kis díszító elem volt. És ez olyan, mint egy logó, meg is mutatom.

2 Tovább

Ebbe kellett belelátni a szépséget

A házat 2012 tavaszán vásároltuk meg, íme néhány kép az akkori állapotokról.

A ház elég rossz állapotban volt, a falak repedeztek, a kert tele volt minden limlommal, a tetőt és a falakat elfoglalta a borostyán. Szóval lett volna miért kifordulni az udvarból. De mégsem ezt tettük.

További képekért lapozz!

4 Tovább

Mi ez az egész?

Hogyan szépül meg egy 150 éves parasztház a Balaton-felvidéken? - erről szól ez a blog, amelyen sok képet mutatunk majd a megújulásról, és megosztjuk az időközben szerzett tapasztalatokat is. Mert a jelek szerint tapasztalatból lesz elég, nem is csak a legjobb fajtából... de az is látszik már, hogy mindez nagyon is megéri majd!

Kezdésnek íme egy kép a Fő utcáról, közvetlenül azt követően, hogy elkezdett esni a fővárost egy nappal később teljesen lebénító hó.

0 Tovább

Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

blogavatar

Százötven éve megépítették, most felújítjuk.

Utolsó kommentek