Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Felújítás közben néha inspirálódni is kell, Erre épp alkalmas a szentendrei Skanzen, ami a magyar parasztkultúra tényleg páratlan gyűjteménye. Íme egy erősen szubjektív gyűjtés.

A házfelújítás első üteme a végéhez közeledik (igazából sosem lesz vége, ezzel kezdünk tisztában lenni), de a mi energiáink és fantáziánk is kezdett kifogyni. Ezért úgy döntöttünk, hogy ha már szép az idő és lehet kirándulni a gyerekekkel, akkor menjünk a Skanzenbe - ahol jó eséllyel egy csomó inspiráló dolgot láthatunk egy helyre tömörítve.

Hajrá gesztenye, gyerünk alma, ne hagyd magad kajszi! Ősszel ültettünk, most pedig kiderül, jól csináltuk-e és szerencsék volt-e.

Lássuk tehát, mi a helyzet a hátsó gyümölcsös-almáskerttel!

Az ide tervezett drótháló kerítés kihúzása ugyan ősszel elmaradt - gondoltuk pedig, hogy valamennyire érdemes lenne védeni a portánkat a vadak ellen -, de erre most tavasszal elvileg sor kerül.

Az "illatos" almafák

Még a takarítás során felmerült, hogy hol is van a telekhatár Ezt a kérdést végül azzal oldottuk meg, hogy a telek jelenleg tisztított és művelt részének kimérésére megkértük az ezzel foglalkozó hatóságot. Az eredmény mindenesetre mosolyogtató lett: szinte minden szomszédunknál a kimérés eltérést mutatott a jelenlegi kerítés, illetve a tényleges telekhatár között. Az eltérések mindig kioltották egymást (ha például a szomszéd hátsó kerítése benyúlt a mi telekrészünkbe, akkor az oldalsó kerítés meg az ő telkébe nyúlt bele) - így összességében nem tartottuk "vitára érdemesnek" a telekhatárról szóló kérdést. Az is kiderült, hogy melyik kerítés kié, mert a régi kőkerítések szinte sehol sem voltak telekhatáron (sajnos, jellemzően nem a mienk, hanem a szomszédoké). A kimérésnél a hátsó cserjésre most nem került sor, de idővel azt is be kell ütemezni.