Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Száz tő rózsa, gyümölcsös, szőlő és négy év kemény munka, meg persze egy örökölt porta. Az eredmény önmagáért beszél. Képek minden mennyiségben rózsákról és egyéb szépségekről.

Amikor az ember belefog és nekiáll felújítani egy parasztportát, általában van valami ideálképe arról, hogy hova szeretne eljutni. Aztán megy az idő, fogy a lendület, és néha szükség van arra, hogy feltöltekezzünk.

Ezt legegyszerűbben úgy lehet megoldani, ha vannak hasonló "dilivel" megáldott ismerőseink, barátaink, akikhez el lehet menni, és meg lehet nézni, ők hogy állnak… és persze az külön szerencse, ha ezek a barátok éppenséggel értenek is parasztkultúrához, kerthez, növényekhez, fogékonyak a "Nagykörúton kívüli" értékekre is.

Egy ilyen asztalnak ki ne örülne? (nem beszélve a rajta feltálalt ebédről...)

Kaptunk tanácsokat is, amiket legszívesebben diktafonra rögzítettem volna. Szó volt gyümölcsfák és szőlő telepítéséről, növényvédelemről, rózsáról+rózsáról+rózsáról, parasztház- és pincefelújításról, kútásásról, borászatról. Egy mondat jól be is vésődött a fejembe: egy porta felújítását mindig a gyümölcsös telepítésével kell kezdeni, mert annak évek kellenek, míg egy épületet akár egy nyár alatt felhúzhatnak (mi nálunk ez sem egy év lesz :-)). Erre mondhatjuk, hogy "nyilván", de nekem nem volt evidens (pedig elég logikus, el kell ismerjem).

Fűtés híján egyelőre tervezgetünk és nekiesünk a régi bútoroknak. A nagyobb javításokat mesterekre bízzuk, de a kisebb munkákra mi vállalkozunk. Elő a csiszolópapírral, a páccal és a festékkel!

Az építkezés 2012 októberében kezdődött és az igazat megvallva még javában tart, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy mikor mondhatjuk majd, hogy "na, most tényleg készen vagyunk".

Be kell valljam, hogy az idei nyár végén ezzel együtt eljutottunk oda, hogy mindketten úgy éreztük, jó lenne megpihenni. Ezért csökkent a bejegyzések száma itt a blogon is. Egy kicsit "rá kellett fordulnunk" a mindennapi életünkre - úgy, mint napi munkavégzés, reggeli kelés, óvodakezdés, kisbaba-fogzás és más hétköznapi dolgok.

Sajnos ezek nem a mieink, hanem egy lelkes helyi gyűjtő dolgai...

Az elmúlt pár hónap azonban arra is jó volt, hogy sok minden letisztuljon bennünk. A nyári gyorsított ütemet feldolgoztuk, kipihentük és most ismét a tervezgetés mezejére léptünk. Időnk van, jön a téli szezon, és mivel fűtésünk a gyönyörű cserépkályhát leszámítva még nincs, így egyelőre lemenni hosszabb időre nem tudunk. A parasztház 80 cm-es falai ugyan jól tartják a hőt, de ha az embernek nincs fűtése, nem nagyon van mit tartani:)