Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

A ház régi ajtóit nem dobtuk ki, pedig az már az első percben nyilvánvaló volt, hogy nem lesz belőlük újra ajtó. De már akkor bennünk volt, hogy egyszer ebből lesz valami szép. Reméljük így is lesz. Ötleteket, ajánlatokat szívesen veszünk!

"Ezeket az öreg ajtókat ki ne dobják! Ha ügyesek, lehet belőle egy gyönyörű asztal" - az egyik távolabbi szomszéd mondta ezt egy bő évvel ezelőtt, amikor végigvezettük az akkor még igencsak romos portán. Az ajtók egymásra rakva feküdtek ekkoriban a pajtában.

Hát ebből nehezen lehet elképzelni egy szép asztalt, de állítólag van rá mód

Szándékosan tartottunk meg őket, de ekkor még csak abban gondolkodtunk, hogy az ajtókon levő vasalatokat valahol felhasználjuk majd. Persze ez is húzódott, aminek az lett a következménye, hogy a böhöm ajtókat csak vittük egyik helységből a másikba, ahogy haladtak a munkák.

Anyagilag biztos nem éri meg egy öreg és romos házat venni, de mégis vannak mellette szóló racionális érvek. Na jó, nem annyira racionálisak, inkább érzelmiek, de az mindegy is.

Olyan sokszor megkaptam már ezt a kérdést, hogy miért vágtunk bele a felújításba, hogy magam is elkezdtem rajta gondolkodni, hogy tényleg, miért is? A legtöbbet azt követően elmélkedtem ezen, hogy a főnököm is nekem szegezte: mi értelme parasztházat venni, sokkal logikusabb minden évben bérelni egy full felszerelt házikót, amit aztán még csak ki sem kell takarítani, és persze az ember így az egész országot, illetve akár egész Európát be tudja utazni… Annyira logikus érvelés volt, és épp egy anyagilag felettébb megterhelő időszakot éltünk, így nagyon szíven ütött a kérdés. Tényleg, jó ötlet volt ebbe belevágni?

Szüreti mulatság a faluban, 2013 októberében

Aztán szokásunkhoz híven elkezdtük pontba szedni, hogy mégis miért tartjuk ezt máig jó ötletnek, és számunkra miért nem releváns a házbérléses felvetés.