Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Semmiképp sem a sarki virágboltban. Ha viszont az ember meggyőzi a virág-nagykert, ne lepődjön meg, ha munkanap délben csörög a telefon, hogy mindjárt ott a kamion.

Tavaszra nagyjából kialakult a kocsi-beálló nyomvonala, elkészültek a teraszok, a melléképületek bejárataihoz a felszórt murva utak.

Facebook-oldalunkat itt lehet követni!

A telek lejtése sok fejtörést okozott, az utcaszint majdnem két és fél méterrel magasabb, mint az előkert utolsó szakasza, végig azon gondolkodtunk, hogy tudjuk megoldani a vízelvezetés problémáját. Ágitól (Dekor és Menta blog írója) kapott hangulatképek és rajzok alapján végül választottunk és elkészültek az ágyásba a tervezett lépcsős megoldások.

Valami, amivel csak nyűg van és amúgy is a nagyi terepe - sokan így állnak a kertekhez. Pedig a kert remek dolog, sőt állítólag még egy átmulatott éjszakánál, vagy egy házasságnál is jobb. Behavazva meg biztosan.

Vannak olyan dolgok, amihez sokan kacskaringós úton és sok év alatt jutnak el - nekünk ilyen volt a kertünk. A porta birtokba vételével egyszer csak ott találtuk magunkat egy hatalmas kert közepén.

Csináltunk egy Facebook-oldalt - itt lehet like-olni!

Épp egy évvel ezelőtt történt, hogy egy napsütéses délelőtt után megjött a hó

A kert romantikus gondolatokat szül, velem is ezt tette - arra jutottam, hogy a kerttel való találkozás kicsit olyan volt, mint az első találka a nagy Ő-vel, ahol érzed, hogy itt valami remek dolog kezdődik ("ebből nagy szerelem lesz"), de azt is biztosan tudod, hogy az eddigi életednek vége ("bye-bye szabadság"). Szerelem volt első látásra, de hazafele a kocsiban már azt boncolgattuk, hogy te jó ég, ezzel mennyi dolog lesz.