Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Abban bízhatunk, hogy 150 évet kibírtak, és ha el akartak volna dőlni, már megtették volna.

A ház felújításának volt egy olyan pillanata, amikor az eredeti épületből csak a falak álltak. A hézat belülről teljesen kipucoltuk, a tetőt kidobtuk (kivéve a cserepeket), a padlót kiszedtük, a köveket kiszedtük, a vakolatot levertük - egy szó mint száz a csupasz falak meredeztek az ég felé, és más nem is igen volt a mai házhelyen.

A falak felettébb ferdék, de állítólag nem dőlnek el

Már ekkor kezdett feltűnni, hogy ezek a falak bizony nem függőlegesek, hanem nagyon komolyan el vannak dőlve. Építész barátunkat megkérdeztük, hogy baj-e ez, azt mondta, hogy ne aggódjunk. Azért egy kicsit persze aggódtunk, de megbarátkoztunk a dologgal.

Minden felújításnál eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy ez az egész sokkal többe fog kerülni, mint ami az eredeti tervekben szerepelt.

A házak, lakások felújítása és úgy általában minden építkezés olyan, hogy bár az ember szeretné tudni, mennyi lesz a végszámla, de úgysem annyi lesz. Na, mi most jutottunk el erre a felismerésre.

Nem mennék bele a költségvetés részleteibe, de íme néhány tapasztalat az utóbbi hónapokból, hetekből: