Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

A barna zsalugáterekből nem kértünk, de a ház belső színvilágába azért beengedtük a klasszikus árnyalatokat is.

Mindenekelőtt elnézést, hogy ilyen nagy szüntetet hagytunk, és csak most jelentkezünk - az ok amúgy prózai, oly sok volt a teendő magával a házzal, hogy írni róla nem maradt időnk…

A munkák szépen haladnak, olyannyira, hogy most nyárra már birtokba is vettük a házat. Nem állítanám, hogy nincs munka (nagyon sok van), és hogy nagy a rend (mert abból meg nagyon kevés van), de azért nagy az öröm. Mindennek örülünk, különösképp a színek varázsolnak el minket nap mint nap - így most erről írok egy kicsit részletesebben.

Vásárlás előtt felmásztunk a tetőtérbe, és rögtön egyértelmű volt, hogy sajnos ennek az egésznek mennie kell.

A ház eredeti hátsó oromfalán volt egy kis tetőtéri ajtó. Már feljutni sem volt könnyű, mert egy olyan létra biztosította a felmenetelt, amit csak a "lélek tartott". Egymást segítve végül feljutottunk, és egy olyan kép fogadott, ami egyszerre volt riasztó és így is meghatóan szép.