Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Az előző bejegyzés folytatásaként nézzük mi történt az egykori veteményes kerttel és azt a házzal összekötő kertszakasszal. A bejegyzésben lesz sok gyümölcsfa, csemegeszőlő, szeder, piros ribizli és 80 kilónyi fűmag.

A takarítási munkák során az derült ki, hogy a melléképületek után (mellett) jó eséllyel volt egy további melléképület, illetve hogy valószínűleg maga a ház is hosszabb lehetett régen, mint most, és túlnyúlt a zöldséges pincén is. Mindezt onnan lehet sejteni, hogy a leomlott épületek köveiből szép kis halmokat sikerült kiválogatni, illetve hogy a ház bővítésekor hatalmas köveket találtunk a földben, ami egykoron egy itt álló épület alapja lehetett.

A veteményes kertet a takarítás után megszüntettük, az azt körülvevő kőkupac szintén válogatásra került, illetve az itteni túlburjánzó cserjést kivágtuk. Amit megőrzésre ítéltünk, továbbgondolás céljából: néhány orgonasziget, vadszilva fák (talán sövényként tudnak majd funkcionálni) és az összes életképes gyümölcsfa, díszfa. Még tavaly ősszel az elkorhadt részeket levágtuk róluk, kezeltük a felületeket és egy lemosó permetezéssel vonultunk vissza, várva, hogy mit hoz a tavasz...

Az épületek és az előkert kipucolása során kiderült, hogy nem tesz jót egy portának, ha egy évtizeden át bérlő lakja, illetve hogy bár szép a borostyánnal felfuttatott tető, de élni nem igen lehet alatta.

A portát öt részre osztottuk, és igyekeztünk ennek megfelelően felosztani a munkát, illetve fontossági és időrendi sorrendet állítani. Mindezt az első itt töltött nyáron és ősszel kezdtük el, de igazából még mindig tart. Nézzük tehát, meddig jutottunk!

Most így néz ki a ház, az előkert és a melléképületek alkotta házhely

A porta öt része tehát a következő:

- ház és melléképületek (zöldséges pince, tárolók, félig alápincézett tároló, kocsiszín)

- utcaszín és közvetlenül az épületeket körbeölelő kertrész (előkert),

- egykori veteményes kert és azt a házzal összekötő kertszakasz,

- hátsó gyümölcsös,

- műveletlen cserjés, bozótos rész (területileg ez a legnagyobb, kb. 3000 négyzetméter)

A Balaton-felvidék egyik különlegességét jelentik a házakat és kerteket körülvevő kőkerítések. Kőből sok van, de jó kőből már kevesebb.

A felújítás első heteiben, a bontások után az egyik falubeli bejött a kertbe, ránézett a számomra csak szemétkupacként értékelhető föld-dombra, és azt mondta: "ezért itt adok 300 ezer forintot!"

Az üzlet nem jött létre, főleg helyi segítőink tanácsainak köszönhetően, de azért elkezdett bennem motoszkálni: mire kellene ennek a derék embernek innen a szomszédságból ez a rakás sitt? Na, miért? Hát a kövek miatt!

Kőkerítés és kövek a kerítés megemeléséhez

Folytatván a megoldandó kérdések sorát, ideje belevágni az egyik legnehezebben megoldhatóba, azaz lássuk, milyen nehézségeket okoz a szennyvíz-probléma.

A Balaton-felvidéken érvényben van egy törvény, az ún. Balaton-törvény, amely nagyon szigorúan szabályozza a szennyvíz kérdéskörét. Ez érthető is egyrészről, mivel védeni kell a Balatont, kicsit problémás azonban másrészről, mert ez sok családot teljesen lehetetlen helyzetbe hoz. Miről is van szó?

Hát csak arról, hogy ha egy faluban nincs csatorna (ez azért megesik), akkor ugye rögtön nagyon drága lesz a vízhasználat, mivel minden egyes elhasznált köbméter víz után ki kell fizetni a szennyvíz elszállítását is. Számokra lefordítva: egy köbméter víz elhasználása ebben az esetben 300 forint vízdíj és 2700 forint szennyvízdíj, ami összesen 3000 forint. Nem kevés.

Egy régi parasztház legnagyobb előnye és hátránya egy és ugyanaz: mégpedig az, hogy öreg.

Ha az ember belekezd egy 150 évvel ezelőtt felépített parasztház felújításába, és úgy dönt, hogy egyszerre szeretné megőrizni azt a szépséget, ami a ház kora jelent, illetve valami olyat létrehozni, amiben kényelmesen el tud lenni, na akkor erősen törni kell a fejét.

És voltak pillanatok, amikor erősen reméltük, hogy ennél már csak jobb lesz

Mert ugye 150 évvel ezelőtt az embereknek szerényebb igényeik voltak, mint ma.