Egy régi parasztház legnagyobb előnye és hátránya egy és ugyanaz: mégpedig az, hogy öreg. 

Ha az ember belekezd egy 150 évvel ezelőtt felépített parasztház felújításába, és úgy dönt, hogy egyszerre szeretné megőrizni azt a szépséget, ami a ház kora jelent, illetve valami olyat létrehozni, amiben kényelmesen el tud lenni, na akkor erősen törni kell a fejét.

És voltak pillanatok, amikor erősen reméltük, hogy ennél már csak jobb lesz

Mert ugye 150 évvel ezelőtt az embereknek szerényebb igényeik voltak, mint ma.

-         a konyhák jellemzően füstös konyhák voltak, ami nagyon szép, de ma már nem olyat szoktunk használni,

-         a házakban jellemzően nem volt fürdőszoba és semmilyen más mellékhelység sem,

-         régen a jelek szerint alacsonyabbak voltak az emberek, mint ma, vagy pedig szerettek fejet hajtani a házba lépéskor,

-          a 150 évvel ezelőtt épített ház falait nem árt időnként egy kicsit megtámasztani, megerősíteni,

-         két szoba volt, de egymástól elég messze, ami kisgyerekes család esetében nem szerencsés,

-         a modernitás a faluba úgy érkezett meg, hogy a lejtőn elhelyezkedő ház mellett, de szinte az ablakokkal egy síkban megy a Fő utca. 

Szóval el kellett kezdeni azon elmélkedni, hogy mit tudunk kihozni a házból, és mely területeken kell kompromisszumot kötnünk. Azt tudtuk, hogy természetesen kell rendes fürdőszoba és mellékhelység, illetve még egy szoba. A „végigmegyünk tisztasági festéssel a házon” opció tehát kiesett, elkezdtünk tehát kedves tervezőbarátunkkal agyalni, rajzolgatni, és időről-időre minden addigi rajzot átfirkálni. 

A végeredmény az lett, hogy a hátsó oromfalat lebontottuk (leomlott volna hamar magától is, egye fene), és oda építettünk egy új szobát és egy teraszt (az nem volt). Az utcai fronton levő szobát kettévágtuk, a felébe betettük a fürdőt és a wc-t (az utcai front viszonylagos kellemetlenségei a mellékhelyiségek esetében nem olyan zavaróak), így viszont kicsi lett a szoba. 

Itt kénytelenek voltunk egy elég drasztikus beavatkozást végezni: a ház folyosója egy valaha szebb napokat látott, beablakozott tornác, aminek a szoba felőli falát kibontottuk, és összenyitottuk a szobával. A művelet elég komoly statikai kiváltásokat igényelt, ezek szerencsére sikerültek, a boltív pedig megmaradt, szóval szép lett. 

Az egykori füstös konyha ott maradt, ahol volt, de már nem füstös, és mivel ez a szomszéd fele néz, így nem is volt benne szinte semmi fény. A megoldás az lett, hogy a tetőre tettünk két nagy bevilágítót, amit szerencsére elfogadott az illetékes hatóság is, így elvileg meg is valósul majd. 

A tetőt teljesen ki kellett szinte dobni, kivételt egyedül az eredeti, vastag fagerendák képeztek, azok természetesen maradnak. Az ajtók mint ajtók szintén repültek (nyáron egy pár hét alatt napi szinten vertem be a fejem, úgy, hogy tudtam, hogy vigyázni kell… a tervek szerint asztal lesz belőlük), és egy szerencsés tervezői megoldásnak köszönhetően a plafon majd fél méterrel feljebb tudott csúszni, miközben a ház külső, oromfali arányai nem változtak meg. 

Na, hogy érthető is legyen, íme két rajz – ilyen volt, ilyen lett (a tervasztalon).

Ilyen volt:

Remélhetőleg ilyen lesz:

Copyright by Rose Balázs.