Egykor büszke dísze volt a gazda pincéjének, amelyről a hatalmas kulcs is árulkodik - az eredeti és a herélt is. Fellelésekor vastag rozsda, piszok lepte, tokozása kilyukadt, elemei szétestek, darabjai elkallódtak. Első ránézésre inkább tűnt elnyűtt, ósdi kacatnak, mint hasznos holminak – de nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat. Vendégszerzőnk, Famoly írása egy 150 éves zár felújításáról a Falusi Portán.

Történetünk főhőse maga a történelem, viharvert évek, kemény telek, forró nyarak, forradalmak, két világháború, politikai rendszerek - ez a darab sok mindent látott. De úgy gondoltam, hogy siralmas állapota ellenére az öreg zár mindenképpen megérdemel még egy esélyt. Íme tehát a zármatuzsálem felújításának története.

A zár megújulása képekben

Minden a borospince vásárlásával kezdődött. A család úgy gondolta, hogy egy olyan faluban, ahol közel minden lélekre jut egy pince - legyen az újszülött, vagy aggastyán - mi sem maradhatunk borospince nélkül. Az új szerzemény egy, a környéken középkorúnak számító 150 éves darab lett.

Alsószoknyából került elő az ajtózár kulcsa

Nagy örömünkre minden az eredeti állapotában volt, a korábbi tulajdonos a korhadt hordók és dézsák mellett egy, a zár történetéhez szorosan kapcsolódó anekdotát is örökül hagyott ránk. A fáma így hangzik: az eredeti tulajdonosok leszármazottja nagy becsben tartotta a borospincét és különösen a zárját, amit valamelyik udvarlója készített. Kulcsát így „jó helyen” őrizgette, amire fény is derült a pince megtekintésekor. A bejáráskor a pince ajtajában álló 80 éves hölgy ugyanis meglepő gyorsasággal kezdte rakott szoknyáját felhajtogatni, mire az úriember már elkezdett izgulni, hogy vajon mi lesz ebből - megkönnyebbülésére azonban csak a pendelyig jutottak. Az idős hölgy onnan húzta elő mosolyogva a méretes kulcsot.

Visszatérve a zárhoz, már ránézésre megállapítottam, hogy a szerkezet tokozása és zárfedele eredeti. Valamelyik helyi kovácsmester készíthette, a falusiak és a felújításban közreműködő szakemberek egybehangzó véleménye szerint a XIX. század derekán. Erről villás kulcscímere, öntött kulcsának mérete, stílusa, a zártest szegecselése is árulkodott. A korhadt ajtótestről való eltávolítását követően még nem lehetett biztosan tudni, hogy pontosan milyen állapotban van. A hasonlóan régi zárszerkezetnél ugyanis nagy a veszélye annak, hogy az évek alatt kopó, vagy meghibásodott alkatrészeket kicserélik, nem szakszerűen javítják, amelynek következtében akár teljesen elveszítheti eredetiségét. Abban az esetben pedig már érdemes mérlegelni a ráfordításokat.

Szerencsénkre ebben az esetben nem ez volt a helyzet, bár ezt a szerkezet sem kímélték meg teljesen, erre a kulcsvezetőt rögzítő modern csavarból következtettünk. A szétszerelést intenzív korrózió-eltávolítás előzte meg, mivel sohasem szabad a régi szerkezetek feszegetni, erőltetni. Az elpattanó idős alkatrészeket ugyanis nehéz és költséges helyreállítani, és csupán maroknyi szakember foglakozik ilyen munkával az országban. A korrózió-eltávolítást rozsdaoldó és átalakító oldatba való 24-órás áztatással végeztük. Szétszerelés előtt a forgó alkatrészeket, anyacsavarokat csavarlazítóval fújtuk be.

Hajszál híján eredeti

A szétszerelés és állapot-, valamint kárfelmérés után megállapítottuk, hogy az alkatrészek többsége eredeti, a zárnyelv és retesze kovácsoltvas. Ugyanakkor sajnos legalább négy alkatrész hiányzott: 

1. a zárnyelv reteszének (a fenti képen az a horgas vasdarab, ami megakadályozza a zárnyelv visszacsúszását és szabályozza a zárás mechanizmusát) rugója, 
2. a reteszt rögzítő csap (a fenti képen a pici hengeres vasdarab párja) 
3. a kulcs tollához illeszkedő horony (a fenti képen a zártesten látható kis félköríves hasonló horony) és,
4. a zár belső fedelét rögzítő egyik anyacsavar.

Az is egyértelmű volt, hogy a szerkezet igen törékeny, ezért jelen állapotában nem lehet használni. Hosszas tervezés is kutatást követően szakemberhez fordultam. A kiválasztásnál fontos szempont volt, hogy a felújítást végző szakember ne csupán a lakatos munkához, de a zárszerkezethez is értsen, lehetőleg rendelkezzen arányérzékkel. Nehéz ma ilyen szakembereket találni, de nem lehetetlen. Én Budapest belvárosában akadtam rá arra a műhelyre, amelynek mestere és tanítványa megerősítette a régi szerkezetet, pótolta a hiányzó alkatrészeket és elkészítette a zár új, ellenálló tokozását.

A felújítás koncepciója egyrészről az volt, hogy a sérülékeny szerkezet megfelelő védelme mellett visszaadja annak funkcióját, lehetővé tegye használatba vételét. Másfelől, hogy az új elemek szétszerelhetőek legyenek, így őrizve meg a zár eredetiségét. Ezen célkitűzések többé-kevésbé sikerültek: a zártestet megerősítették és egy masszív szétszerelhető tokba foglalták, a rugókat pótolták, míg más elemeket (például a rugókat, vagy a zárnyelvet tartó sínt) a funkció és az elhelyezkedés miatt hegesztéssel, vagy csavarozással rögzítettek.

Egy eredeti, egy herélt

A zárszerkezethez két kulcs tartozik, az egyik eredeti, a másik, ún. herélt kulcs. Ez utóbbi annyit jelent, hogy egy, az eredetihez hasonló tollú kulcsot alakítottak át a zárszerkezetnek megfelelően. A herélt kulcsot valamikor a XX. században készíthették, ugyanis a kulcs szárában lévő furat nem passzolt a helyreállított eredeti csaphoz. A szakemberek végül a kulcsokat is megigazították.

A szerkezet ma újra olajozottan működik, a kulcs fordítására a retesz precízen kattan. A zár hamarosan visszakerül eredeti helyére, a borospincében. Reméljük, hogy még unokáinkat is kiszolgálja a következő 150 évben.