Az előkert kicsit lejt, így ha esett az eső, akkor esélyünk sem volt.
A ház és a melléképületek közötti terület eddig afféle senki földje volt: az építkezés miatt nem is foglalkoztunk vele, meg amúgy is valóban sok volt errefelé a szemét. A felújítás előrehaladását jól mutatja, hogy eljött az ideje az előkert rendezésének.
Most nagyjából itt tartunk
Korábban itt valamilyen fűféleség volt – azt túlzás lenne állítani, hogy gyep (egy angol gyepmester csak mosolyogna egy ilyen elnevezése, jogosan), de azért elég szép volt. Erre mondják a helyiek, hogy „ősfű” (a már említett angol gyepmester feltehetően gaznak titulálta volna).
Nem is volt ezzel semmi baj, tőlünk vissza is lehetett volna térni ehhez a megoldáshoz az építkezés után, de nyáron megéltünk pár esősebb napot és rá kellett jönnünk: ide valami olyan megoldás kell, ami megakadályozza, hogy akár mi, a kocsink elsüllyedjen a sárban. Mert sár az volt bőven, illetve ebből adódóan a házban kosz is.
Először arra gondoltunk, hogy valamiféle kőutat építünk mind kocsi-beállónak, mind pedig gyalogos utacskának, de ezt végül elvetettük. Azt tudtuk, hogy a ház és a melléképületek közötti területet nagyon sokat használjuk, így az biztos volt, hogy nem szabad ide valami szép, díszes, de funkcionálisan nem teljesen megfelelő utat kitalálni. Az előkertbe valami masszív megoldás kell!
Ez lett a fehér murvából készül út. Az utak ívét kedves építész barátunk vázolta fel, illetve mi ezt egészítettük ki a saját ízlésünknek megfelelően. A teraszokra még ősszel rákerül a téglaburkolat, a murvába pedig antik cementlapokat készülünk elhelyezni. Most azon megy a gondolkodás, hogy milyen növényzet kerüljön az utak által határolt kis parcellákba.
Ilyen volt régebben (amikor megvettük, illetve az építkezés alatt):
Egyelőre itt tartunk:
Utolsó kommentek