A házzal, illetve a pincével együtt kaptunk két régi hordót. Egy évig még lenn voltak a pincében, idén nyáron pedig nekiestünk, hogy legyen egy könyöklőnk és két virágtartónk. Lett, de nem sokon múlott 

A ház és a telek megvásárlása után derült ki számunkra, hogy az egyik pincében – amiben amúgy a korábbi bérlő bort is készített – van még két hordó. Volt elég dolgunk mindennel, így a hordók kérdését jegeltük. Idén nyáron jutottunk el odáig, hogy kihozzuk a hordókat a pincéből és elkezdjük felújítani a saját ízlésünknek és igényünknek megfelelően.


Elkelt a segítség és a szorgos kéz

Már az sem tűnt egyszerűnek, hogy miképp kerül ki a 6 és 4 hektós hordó a pincéből. Mentségemre legyen, hogy nem voltam erős fizikából, de engem meglepett, hogy a pincebejáróba letett pallón egy ekkora hordót egyszerűen fel lehet tolni. Pontosan ez történt.

Ezt követően egy pár hétig a pince bejárata előtt maradtak a hordók, bár arra azért vigyáztunk, hogy ne süsse nagyon a nap. A felújításban résztvevő mesteremberek egyik nap azért szóltak:

„Ez így szét fog ám esni!”

Mert ugye a hordó évekig állt egy hűvös és nedves pincében, sőt jellemzően bor is volt benne. Ehhez képest jelentős változás, hogy a bor kifolyt a hordóból, illetve a hordó kikerült a felszínre. Elsőre tehát rögtön meg kellett egy pár helyen fúrni a hordó dongáit, mert azt eldöntöttük, hogy bort már ezekben úgysem fogunk tartani. A megcsavarozás után a hordókat elgörgettük árnyékbe, és elkezdtük beszerezni mindazt, ami kell a felújításhoz. Vettünk tehát kefét, smirglit, drótkefét, fertőtlenítőszert, piros festéket és pemzlit is.

Először kiszedtük a hordók ajtóit, és kimostuk a hordókat egy slaggal. Elég sok borkő és bormaradék távozása után jött a szárítás és a további összecsavarozás.

Ahogy ezzel megvoltunk, az egyik hordót egy motoros fűrésszel kettévágtuk (persze nem én, hanem egy hozzáértő mesterember). Itt volt az egész felújítás legkritikusabb része, amivel kapcsolatban a szétvágás kezdete előtt elhangzott az alábbi mondat: „Ebből most vagy virágtartó lesz, vagy tűzifa” – mert ugye bár össze volt csavarozva, de ha egy ilyen hordó úgy gondolja, akkor fogja magát és darabokra esik.

Végül szerencsénk volt, mert a szétvágott hordó nem esett szét, így elkezdhettünk pepecselni.

Először drótkefe, aztán sima kefe, majd meleg vizes lemosás, diófapáccal átkenés és végül jött az abroncsok pirosra festése. Ez lett belőle - íme egy pár képa felújításról.

7