Minden felújításnál eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy ez az egész sokkal többe fog kerülni, mint ami az eredeti tervekben szerepelt.
A házak, lakások felújítása és úgy általában minden építkezés olyan, hogy bár az ember szeretné tudni, mennyi lesz a végszámla, de úgysem annyi lesz. Na, mi most jutottunk el erre a felismerésre.
Nem mennék bele a költségvetés részleteibe, de íme néhány tapasztalat az utóbbi hónapokból, hetekből:
- Van az a trükk, hogy az előre kalkulált összeget fel kell szorozni 10 százalékkal, és akkor képben leszel, de a világ nem ilyen egyszerű, mert ezen felül is lesz meglepetés, az tuti.
- Pár milliós projekteknél nem tűnik fontosnak pár tízezer, vagy akár egy-egy százezer forintos tétel („Nem ezen múlik!”), de összességében ezekkel lehet elcsúszni.
- Nem érdemes optimistán hozzáállni a felújítás előtti állapotokhoz, mert Murphy egy parasztházban is otthon van ám, és ami el tud romlani, az el is romlik.
- Egy 150 éves parasztházikó esetén a jelek szerint nagyon is túlzó volt az a hozzáállás, hogy a vakolat menthető. Nem az, le kell verni, és újra rakni, ami önmagában komoly költségnövekedés.
- Minden felújítási tervből hiányzik egy pár tétel, ezt már megfigyeltem. A mienkből például hogy-hogy nem, de hiányzott a festés.
- Vannak a kérdőjeles tételek, amiket az ember az összesítésnél hajlamos figyelmen kívül hagyni („Ezt hogy adjam össze a többivel? Inkább kihagyom!”), pedig nem szabadna. Nálunk ilyen például a drénezéshez kapcsolódó földmunka.
- Nagyon nem mindegy, milyen fűtés mellett dönt az ember, a gázos rendszert ugyanis ki kell építeni, aminek számos járulékos költsége van.
- Még nem vagyunk a végén, de már tudom, hogy az utolsó napon majd biztos lesznek olyan tételek, amikről én korábban azt hittem, hogy benne vannak a megállapodásban, és nem lesznek.
Itt tartunk most. A meglepetésekre felkészültünk, de kizárt, hogy ez elég lesz:)
A vakolás képei:
Utolsó kommentek