Nem volt verekedés a faluban, csak megjöttek a speckó szigetelt ablakok.

A ház része egy beablakozott tornác, amit nagyjából úgy hagytunk, ahogy volt, de az üvegeket cserélni kellett. Régen itt olyan kis négyzetes üvegekből álló ablakok voltak, amelyeket kis fakeret fogott össze. Ez elég szép volt, így a felújításnál is ebből akartunk kiindulni, de azért teljesen nem lehetett ugyanolyat csinálni, mint a régi.

Mégpedig azért nem, mert ezek az ablakok a háznak azon a felén vannak, amelyik nagyon közel esik az úthoz, így ide mindenképp olyan ablak kellett, amely rendesen hangszigetel. A döntés így az lett, hogy az ablakot lesablonozzuk, és hozatunk ide – amúgy jó messziről - dupla üveges, nagyon komolyan szigetelt ablakokat, amiket egy acélrács mögé ragasztunk majd be. A kiosztás maradt a régi.

Igen, acélrács mögé. A fa túl böhöm szerkezet lett volna, így hagytuk magunkat lebeszélni róla. A fémszerkezet hátránya, hogy így ezek az ablakok nem nyithatóak, de az is igaz, hogy a szobának van nyitható ablaka. De legalább biztonságosabb.

A nyár közepén jöttek meg az ablakok: két nagy és egy kisebb. A nagyobbak egyenként úgy 90 kilót nyomtak, és mivel „túl pontos” lett a sablon, így négy ember fél napja ráment, amíg beillesztették a helyükre.

A végeredmény különben az lett, hogy az utcai fronti szoba lett a leghalkabb…