Egy félhektáros kert már akkora, hogy azt egy laikus szinte át se tudja látni. Mi lehet belőle és mennyit érdemes rá költeni? Mindez ezúttal női szemmel.

Mindketten ugyanannyira értünk a kerthez, azaz nem sokat:) Viszont szeretjük, szeretünk rá gondolni, és egy pillanatig sem zavart, hogy amikor elmondtam az ismerőseimnek, hogy vettünk egy kis parasztházat egy több mint 5000 négyzetméteres telekkel, jellemzően mély hallgatás, vagy ha nem, hát a „nagy munka, sok pénz” volt leggyakrabban a visszajelzés.

Gyerekkoromban minden nyaramat és iskolai szünetet a nagyanyámnál töltöttem, egy Pest megyei faluban. Nagymama vidéki tanítónő volt, volt kertje, sőt egy ideig telke is, voltak állatai, amikért mindig rajongtam. Sok jó gyerekkori élményem van, azokhoz mindenképpen hozzátartozik a nagyszülőknél töltött nyarak, a saját gyerekveteményes, az állatokkal való foglalkozás, annak minden élményével. Volt, hogy szegény nyusziknak adtam csípős, szárított paprikát, kipróbálva, hogy tényleg csíp-e, vagy ott voltak a disznóvágások, a száradó ruha illata a kertben, az örült menekülés az engem kergető pulyka elől,  a hajnali málnaszedések és a lekváros kenyeres uzsonnák, amit nagymama hozott ki az udvarra, ahol a környék gyerekei összegyűlve, közösen játszottak.

Természetcsodálatom általam vélt másik forrása apám hobbija, a barlangaszás és túrázás lehet. A barátaival közösen töltött hétvégék, patakok, erdők, állatok, növények, tábortüzek illata és hangulata. Így lehet, hogy ha pihenni, vagy kikapcsolódni vágytam, azt mindig csak a fővároson kívül és csak valamiféle zöld helyen tudtam elképzelni. Majd megszületett első gyermekünk és elképzelhetetlennek tartottam, hogy hasonló élmények nélkül nőjön fel, ne ismerje a fákat és a növényeket, állatokat, azok illatát, természetét és ne tanítsam meg a gyerekeimnek legalább azt a keveset, amit én tudok.

Félhektáros kert melléképületekkel

És most visszatérve a portára. Nos, több mint 5000 négyzetméterről van szó…  ami már féléve a miénk. Kezdjük az eredeti állapottal.

A főépülettel szemben van három melléképület: két tároló, egy részben alápincézet tároló és egy kocsiszín. Félnyeregtetős, nyeregtetős épületek, valamint a kertben egy önálló kis ásott pince is található, ami kiválóan alkalmas zöldségek, gyümölcsök frissen tartására. A jelenlegi utcaszint feltöltéssel épült, ami azt jelenti, hogy az udvar és maguk az épületek is alacsonyabban helyezkednek el, mint az út maga.

A kerítés az utca felöli részen egy kőszerkezetre feszített drótháló, a telek oldalhatárain pedig a szomszédok által felhúzott ilyen-olyan kerítések, hol ízléses és elég magas terméskő fal, hol térdig érő kőfal, hol fehér, de kevésbé kedves bástya, düledező drótháló, valamint további egy egykor valószínűsíthetően kőfalkerítés, ami mára inkább kőzuhatag.

A pontosan 5459 négyzetméteres telekből nagyságrendileg 3000 négyzetméter teljesen műveletlen, sőt már-már rendezetlen, cserjével, fiatal erdővel borított vidék, a pontos telekhatárokat már nagyon régen nem tudta, és nem is tűzte ki senki.

Az udvaron  és a kertben láthatóan sok volt a kő, nagy részét már benőtte a  természetes növénytakaró. A kertben a bodzabokrok és bodzafák voltak a meghatározó lakók, az összes ismert betegséggel együtt. A legtalálóbb jelzője a teleknek a „lugasos” lett, annak minden pozitív és bújtatott negatív jelentésével. Hátrébb volt egy nagyjából 500 négyzetméteres veteményes kert, amit a vadak ellen természetes növényi cserjékből álló kerítés és egy kis kertkapu védett. A vizet a korábbi lakók egy slaggal vezették hátra a locsoláshoz.

Ezen felül volt a kert gondozottabb végében tucatnyi, igazán öreg, bár felettébb izgalmasnak tűnő, igen elhanyagolt almafa. Ősszel sok termést hoztak, de az almák többnyire betegek voltak és nem tudtak beérni. A korábbi bérlő „illatos alma”–ként mutatta be a fajtát.

Egyéb azonosítottnak vélt kincseink: magról nőtt fiatal szilvafák, két különböző körte, vadkörte, villám törte cseresznyefa, viharverte sárgabarack, magról nőtt fiatal diófa csemeték és néhány tő szőlő közvetlenül a melléképületek mellett, valamiféle lugasnak felfutatva egy vaslétesítményre, valamint nem utolsó sorban néhány igazán gyönyörű fenyőfa . Általános élményünk és tapasztalatunk az első tulajdonosként töltött nyáron a terméstelenség volt, valamint mindenféle vész és betegségek azonosítása a mégis termő fákon…

Kérdésből rögtön akadt egy pár

Na, valahogy így vágtunk bele ebbe a nagy egészbe, 2012 nyarán, amikor már vártuk második gyermekünket… és rögtön özönlöttek is a kérdések:

-         Mit kezdjünk egy félhektáros kerttel?
-         A telekhatáron kié a kő és kié a kerítés?
-         Ha a kövek nem hazudnak, akkor volt itt további 2 melléképület?
-         Mit kezd az ember ennyi kővel?
-         Milyen állapotban vannak a fák, és hogyan érdemes kezelni őket?
-         Mit érdemes és mennyit erre a vidékre ültetni?
-         Hogyan lehet védekezni a vadakkal szemben?
-         Hogyan oldjuk meg az öntözést? Nem elfeledve, hogy errefele nem olcsó ám a vízhasználat…
-         Érdemes-e füvesíteni?
-         Irtsuk-e ki a pince tetején lévő cserjést?
-         Mi kell még a kertbe? Komposztáló, veteményes, gyümölcsös, gyerekrész, pihenőrész, vendégtér?
-         Mi kell a jó pálinkához, ha már úgyis sok a gyümölcs?
-         Mit kezd az ember 3000 négyzetméter cserjéssel, erdővel?
-         Legyen-e kerítés, és ha igen, akkor hol?
-         Minderre mennyit érdemes költeni?

Kérdésből tehát volt elég. Majd mikor már úgy érzed, kusza minden, és több a megoldásra váró feladat, mint valaha… egyszer csak eltelik egy-két nap, megiszol egy-két pohár jó bort, utána olvasol, néhány embert megkérdezel, majd félrevonulsz és már nem bosszankodsz az eltérő válaszokon, a képek a szemed előtt cikáznak az általad elképzelt megoldásról - és döntesz.

Folytatása következik...