Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Valaha egyházi célokat szolgált, az utóbbi évtizedekben inkább csak pusztult, most pedig a helyiekkel együtt felújítják és öt falu közösségi terévé válhat. Nivegy- völgy? Az meg hol van?

A környéken már eddig is ismertünk olyanokat, akik hozzánk hasonlóan mániákusan güriznek azon, hogy amit lehet, megmentsenek a "múltból". Az sem baj, ha az csak egy zár, vagy egy ablakkeret, vagy egy faldarab, vagy egy hordó. Mindegy, ami szép, azt tartsuk meg, akkor is, ha az mások szerint egy ócskaság (miközben persze nem az).

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Most azonban mindez új kontextusba került: egy olyan csapattal hozott minket össze a sors, akik ezt közösen, egymással összefogva, egymás véleményét kikérve teszik. "Múltmentés közösségi céllal" - ennél jobb kombinációt jelenleg nem nagyon tudok elképzelni.

Régebbi posztjaink:

Kertet tervezni nem kell félnetek jó lesz

A házi sajtkészítés öt buktatója

Egy 1848-as eredeti és egy herélt

A bulinál és a házasságnál is jobb

Ki ne dobd a nagyi kredencét!

Ajtóból asztalt – de hogyan?

Nem érdemes nagyon előreszaladni, mert még nagyon az elején vagyunk egy remélhetőleg sikeres és gyümölcsöző "social" kezdeményezésnek. Röviden: a jelek szerint elkezdődik a balatoncsicsói plébánia klözösségi felújítása, ami több okból kifolyólag is remek hír:

- megújul és így megmarad egy 300 éves, romossághában is hihetetlenül gyögyörű épület,

- Nivegy-völgy öt falujának lesz egy valódi közösségi tere (mert az épületnek lesz az egyházin túl civil funkciója is),

- ez az egész egy valódi közösségi kezdemémenyezés, ahol a szervezők tényleg kikérik a helyiek véleményét (kérdőívvel, mégpedig nem is röviddel),

- ha miden jól megy, a Nivegy-völgyet sem úgy kell majd "belőni", hogy "az a völgyecske ott a Káli-medence mellett" - talán inkább majd fordítva:)

Egy szó mint száz mi nagyon drukkoulnk (a forrás amúgy gondolom európai uniós). Egyrészről azért, mert mi is a Nivegy-völgy lakói vagyunk, másrészről pedig azért, mert mi is egy régi épülettel lettünk szinte elválaszhatatlan barátok. Bár a régi itt relatív fogalom: a mi házunk ugyanis csak fele olyan idős, mint a plébánia:)

Akit mindez érdekel, ezen a facebook-oldalon követheti a felújítást!

Egykor büszke dísze volt a gazda pincéjének, amelyről a hatalmas kulcs is árulkodik - az eredeti és a herélt is. Fellelésekor vastag rozsda, piszok lepte, tokozása kilyukadt, elemei szétestek, darabjai elkallódtak. Első ránézésre inkább tűnt elnyűtt, ósdi kacatnak, mint hasznos holminak - de nem is tévedhettünk volna ennél nagyobbat. Vendégszerzőnk, Famoly írása egy 150 éves zár felújításáról a Falusi Portán.

Történetünk főhőse maga a történelem, viharvert évek, kemény telek, forró nyarak, forradalmak, két világháború, politikai rendszerek - ez a darab sok mindent látott. De úgy gondoltam, hogy siralmas állapota ellenére az öreg zár mindenképpen megérdemel még egy esélyt. Íme tehát a zármatuzsálem felújításának története.

Újraértelmeztük a négy ütemet: csiszol, javít, pótol, újrafest.

Egy korábbi bejegyzésben már jeleztük, hogy magunkra vettük egyes régi bútorok felújításának könnyed terhét. Bár egyelőre tombol a tél, és a hó még a székesfővárost is elérte, így ideje elkezdeni a tavaszra gondolni - főleg munkák tekintetében.

Csináltunk egy Facebook-oldalt - itt lehet like-olni!

Nagyi kredence lecsiszolva

Na, szóval el is kezdtünk a bútorokkal foglalkozni. Első körben egy kredenc és négy éjjeli szekrény került a kezünkbe. Még eléggé az elején járunk, egyelőre annyit tettünk, hogy előhalásztuk a sufnik legmélyéről a kredencet és az éjjeli szekrényeket, és elkezdtük - egy kis, vagy inkább jelentős baráti külső segítséggel - megtisztítani, lecsiszolni, javítgatni.

Anyagilag biztos nem éri meg egy öreg és romos házat venni, de mégis vannak mellette szóló racionális érvek. Na jó, nem annyira racionálisak, inkább érzelmiek, de az mindegy is.

Olyan sokszor megkaptam már ezt a kérdést, hogy miért vágtunk bele a felújításba, hogy magam is elkezdtem rajta gondolkodni, hogy tényleg, miért is? A legtöbbet azt követően elmélkedtem ezen, hogy a főnököm is nekem szegezte: mi értelme parasztházat venni, sokkal logikusabb minden évben bérelni egy full felszerelt házikót, amit aztán még csak ki sem kell takarítani, és persze az ember így az egész országot, illetve akár egész Európát be tudja utazni… Annyira logikus érvelés volt, és épp egy anyagilag felettébb megterhelő időszakot éltünk, így nagyon szíven ütött a kérdés. Tényleg, jó ötlet volt ebbe belevágni?

Szüreti mulatság a faluban, 2013 októberében

Aztán szokásunkhoz híven elkezdtük pontba szedni, hogy mégis miért tartjuk ezt máig jó ötletnek, és számunkra miért nem releváns a házbérléses felvetés.

Fűtés híján egyelőre tervezgetünk és nekiesünk a régi bútoroknak. A nagyobb javításokat mesterekre bízzuk, de a kisebb munkákra mi vállalkozunk. Elő a csiszolópapírral, a páccal és a festékkel!

Az építkezés 2012 októberében kezdődött és az igazat megvallva még javában tart, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy mikor mondhatjuk majd, hogy "na, most tényleg készen vagyunk".

Be kell valljam, hogy az idei nyár végén ezzel együtt eljutottunk oda, hogy mindketten úgy éreztük, jó lenne megpihenni. Ezért csökkent a bejegyzések száma itt a blogon is. Egy kicsit "rá kellett fordulnunk" a mindennapi életünkre - úgy, mint napi munkavégzés, reggeli kelés, óvodakezdés, kisbaba-fogzás és más hétköznapi dolgok.

Sajnos ezek nem a mieink, hanem egy lelkes helyi gyűjtő dolgai...

Az elmúlt pár hónap azonban arra is jó volt, hogy sok minden letisztuljon bennünk. A nyári gyorsított ütemet feldolgoztuk, kipihentük és most ismét a tervezgetés mezejére léptünk. Időnk van, jön a téli szezon, és mivel fűtésünk a gyönyörű cserépkályhát leszámítva még nincs, így egyelőre lemenni hosszabb időre nem tudunk. A parasztház 80 cm-es falai ugyan jól tartják a hőt, de ha az embernek nincs fűtése, nem nagyon van mit tartani:)