Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Nálunk nem a Duna áradása a kihívás, hanem az eső. A vizet valahova el kell vezetni, csak úgy folyni nem hagyhatjuk. Ha már úgyis elvezetjük, akkor érdemes összegyűjteni. Na, de mibe?

Azért a víz az úr - nem csak a mostani áradások miatt mondom ezt, hanem valahogy nekem már akkor ez jutott eszembe, amikor a házfelújításunkkal kapcsolatban először hallottam a drénezés, illetve drenázs kifejezéseket. Mert ugye arról van szó, hogy az esővizet el kell vezetni, különben - ha nem is dől össze a ház -, de baj lesz.

A tető elég nagy, van honnan ömleni a víznek

Adott a mi kis parasztházunk, aminek van úgy 150 négyzetméternyi teteje. Erre ugye ráesik az eső, a vizet összegyűjti az ereszcsatorna, levezeti a földre - és itt egy laikus számára véget is ér a történet.

Természetesen ez nem így van, hisz a földbe levezetett vízzel is kezdeni kell valamit, mert ellenkező esetben alámossa a házat, illetve vizesedni fognak a falak. Régebben erre nem fordítottak különösebb figyelmet, de a régi falakra nézve elfogadom, hogy kellett volna…

Mit kell tehát tenni? Itt most a szakembert idézem:

Minden felújításnál eljön a pillanat, amikor rájössz, hogy ez az egész sokkal többe fog kerülni, mint ami az eredeti tervekben szerepelt.

A házak, lakások felújítása és úgy általában minden építkezés olyan, hogy bár az ember szeretné tudni, mennyi lesz a végszámla, de úgysem annyi lesz. Na, mi most jutottunk el erre a felismerésre.

Nem mennék bele a költségvetés részleteibe, de íme néhány tapasztalat az utóbbi hónapokból, hetekből:

Vásárlás előtt felmásztunk a tetőtérbe, és rögtön egyértelmű volt, hogy sajnos ennek az egésznek mennie kell.

A ház eredeti hátsó oromfalán volt egy kis tetőtéri ajtó. Már feljutni sem volt könnyű, mert egy olyan létra biztosította a felmenetelt, amit csak a "lélek tartott". Egymást segítve végül feljutottunk, és egy olyan kép fogadott, ami egyszerre volt riasztó és így is meghatóan szép.

A megrendelő jellemzően jóval kevesebb információval rendelkezik, mint a kivitelező. Egy klasszikus közgazdasági probléma egy parasztház felújítása felől nézve.

Ez a poszt nem a mi konkrét felújításunkról fog szólni (legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján szerencsére nem ez a helyzet), hanem egy olyan érzésről, amivel szerintem minden felújítónak és építőnek szembe kell néznie.

Egy felújítás során az emberre ugyanis nagyjából szabályos időközönként rátör, hogy a kivitelező azt mond, amit akar, én meg csak fizetek, és csak bízom benne, hogy valóban létezik a felvetett probléma, nem pedig kitaláció, egyszerű hanyagság és oda nem figyelés következménye, illetve valami olyan, amit csak azét hoztak létre, hogy legyen miért fizetnem.