Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Semmiképp sem a sarki virágboltban. Ha viszont az ember meggyőzi a virág-nagykert, ne lepődjön meg, ha munkanap délben csörög a telefon, hogy mindjárt ott a kamion.

Tavaszra nagyjából kialakult a kocsi-beálló nyomvonala, elkészültek a teraszok, a melléképületek bejárataihoz a felszórt murva utak.

Facebook-oldalunkat itt lehet követni!

A telek lejtése sok fejtörést okozott, az utcaszint majdnem két és fél méterrel magasabb, mint az előkert utolsó szakasza, végig azon gondolkodtunk, hogy tudjuk megoldani a vízelvezetés problémáját. Ágitól (Dekor és Menta blog írója) kapott hangulatképek és rajzok alapján végül választottunk és elkészültek az ágyásba a tervezett lépcsős megoldások.

Kertet tervezni mindenki tud - íme egy közkeletű tévedés. Kertet tervezni csak vagyonokért lehet - íme egy másik. Megtaláltuk az arany középutat.

Kert témában is több olyan internetes napló van amit követünk és olvasunk, s mivel afféle lokálpatriótának tarjuk magunkat, igyekszünk helyi (de legalábbis magyar) oldalakat keresni. Nem kérdéses, hogy ezen a téren is van mit tanulni a Lajtán túlról, de az eddigi tapasztalataink alapján már kis hazánkban is vannak remek kezdeményezések, oldalak, blogok.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Kert (főleg díszkert) témában ezzel együtt kevés olyan állandó, nem szakmai oldal van, amit hobbi kertész vezet a saját tapasztalatáról, ízlésvilágáról és amelyben kitekintést lehet kapni kertészeti irányzatokra, egy-egy egyedi, valamiért érdekes tervező, kertépítő munkájára.

Ez a nyár keménynek ígérkezik, beijedtek a gyümölcsfáink.

Először is elnézést mindenkitől a sok hetes hallgatásért - sok volt a munka mindenhol, ami miatt ez a kedves blog hátrébb sorolódott:)

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Lassan két éve vettük birtokba a falusi portát: 2012. július 1-jén kaptuk meg a "kulcsokat". Az elmúlt időszakot összegezve mindig arra jutunk, hogy sohasem gondoltuk, hogy ez ekkora munka lesz, de azt sem, hogy ekkora örömöt fog okozni. Az első év fókusza a ház lakhatóvá varázslása volt, amin nagyjából túl is vagyunk, s bár még sok munka hátra van (nem beszélve a berendezésről), de használni már kényelemesen lehet a kis házikót. Sőt ha véletlenül  vendégeink érkeznek, még ők is találnak maguknak helyet.

Tavaly tenyérnyi nagyságú volt a termés ezen a szilvafán

Kedves fagyos szentek, nagyon szépen kérünk titeket, idén ne legyen idő előtti betakarítás!

Bár az utóbbi napokban hajnalonként még mintha végigfújt volna az országon a hideg levegő, de a kertben azért már egyértelműen tavasz van. Gondot az okozna, ha meglenne a böjtje az enyhe télnek, és a következő hetekben jönne egy kis zimankó...

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Na, de ne legyünk ennyire nagítvak, a tavaszi zsongásról pedig beszéljenek most a képek!

Nagyszüleink még mindent saját maguk oldottak meg, mi meg már mindent specialistára bízunk. Ha ez ilyen egyszerű volna...

Anno az volt a módi, hogy ha Kovácséknál ház épült, akkor odasereglett az egész falu, és persze ha más valaki kezdett építkezésbe, akkor ott volt a Kovács-család apraja-nagyja. A kaláka módszerrel egész falvak épültek fel, és természetesen megvolt az előnye is, hiszen ennél olcsóbb megoldást nem igen lehet kitalálni sem. Na persze voltak hátrányok is, sok mindent ugyanis egyszerűen összegányoltak.

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

A porta a bejárat felől nézve, 2014 márciusa