Ez a nyár keménynek ígérkezik, beijedtek a gyümölcsfáink.

Először is elnézést mindenkitől a sok hetes hallgatásért – sok volt a munka mindenhol, ami miatt ez a kedves blog hátrébb sorolódott:)

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Lassan két éve vettük birtokba a falusi portát: 2012. július 1-jén kaptuk meg a „kulcsokat”. Az elmúlt időszakot összegezve mindig arra jutunk, hogy sohasem gondoltuk, hogy ez ekkora munka lesz, de azt sem, hogy ekkora örömöt fog okozni. Az első év fókusza a ház lakhatóvá varázslása volt, amin nagyjából túl is vagyunk, s bár még sok munka hátra van (nem beszélve a berendezésről), de használni már kényelemesen lehet a kis házikót. Sőt ha véletlenül vendégeink érkeznek, még ők is találnak maguknak helyet.

Tavaly tenyérnyi nagyságú volt a termés ezen a szilvafán

A ház újraépítésével nagyjából egy időben (tehát még az építkezés megkezdése előtt) sor került a telek „belátható”, kb. 2500 nm-es részének kitakarítására, az ott lévő szemét elszállítására. Mostanra két őszi telepítésen vagyunk túl (mindenféle gyümölcsfa és egyéb csemeték). Régi fáink is megmaradtak, attól a 2-3 kivételtől eltekintve, amiket a birtokba vételt követő őszön kivágtunk, mert nagyon rossz állapotban voltak. Arról már írtunk, hogy az első évben nem igazán volt termés rajtuk, de tavaly már tudtunk szüretelni cseresznyét, némi szilvát (igen jó fajtát!) és a beérett körtéből és almából pálinka készült.

Húsvéti rozmaring, igen kései érési idővel, de az tény, hogy az erről a fáról szedett alma sokáig eltartható

Ez lesz a harmadik nyár a portán és pillanatnyilag úgy tűnik, hogy minden, de tényleg minden öreg fa újra terem – azaz lesz bőven szilva, barack, alma, körte, a cseresznye meg ugye most érik és jut belőle a szomszédoknak is.

A sokszor emlegetett helyi segítségünk (aki nem más, mint Gyurka) épp nemrég jegyezte meg, hogy bizonyára azért van ennyi termés, mert halkan „megfenyegette” a porta gyümölcsfáit: ha idén sem teremnek, kivágásra ítéltetnek. Bár a kivágás tényleges veszélye nem állt fenn, de az olyan fákon is bőven van termés, amiről sose gondoltuk volna, hogy terem még (pl.: a tűz-égette barackfán is, pedig az elég szomorú látványt nyújtott még tavaly is). Azért az is tény, hogy a kedvező időjáráson és nyilván a jó szerencsén túl a termőre fordulás mögött nagyon sok munka van, amit a gyümölcsfák meghálálni látszanak.

Kertet tervezni nem kell félnetek jó lesz

A házi sajtkészítés öt buktatója

Egy 1848-as eredeti és egy herélt

A bulinál és a házasságnál is jobb

Ki ne dobd a nagyi kredencét!

Ajtóból asztalt – de hogyan?

A blog kapcsán sok ismerősre, véleményre és - mi tagadás - tudásra is szert tettünk. Voltunk látogatóban hasonlóan nagy vidéki portán, ahol a gazdák sok éves munkájukat mutatták meg és meséltek olyan tapasztalatokról, amiben nekünk még nem volt részünk. Kaptunk szakirodalmat, jártunk börzéken, műhelytitkokat tanultunk titkos műhelyekben, hallgattunk előadásokat, csíráztattunk, palántáztunk és persze sokat kérdeztünk. A második körös őszi telepítésnél ezekből sokat felhasználtunk már, a kiválasztott gyümölcsfáknál igyekeztünk figyelembe venni a sok tanácsot, vagy éppen az ajánlott Baji Béla könyvben szereplő fajta- és társítási javaslatokat. Persze a kísérletezés lehetősége egy-egy fajtaválasztásnál még mindig szerepet játszott, de sokkal kevésbé, mint az első éves „beruházásnál”. Egy szó mint száz: egyelőre úgy néz ki, minden facsemete megeredt és igen jól érzi magát, még az igen kényes szelídgesztenyéink is - így tavaly ősszel vettük is a bátorságot és választottunk egy nemesített fajtát is, ami épp most hullajtja virágait :).


A tavaly telepített szelídgesztenye

Persze még mindig van rendezésre váró terület, a bakancslistánk meg csak egyre nő, de sok minden történt és talán lassan ebből kezd is látszani valami. Télen volt idő a kapott, illetve talált anyagokat átnézni és nagyjából kitalálni mit szeretnénk most idén tavasszal megvalósítani. Most ezekről röviden.

Ősszel a mogyoróból tervezett sövény is helyére került

A „veteményest minden kertbe” szlogent hamar magunkénak éreztük és  télen rátaláltunk az egyik közösségi oldalon a korábbi posztokban már emlegetett konyhakerti magokat gyűjtő és értékesítő  kis társaságra. Szlogenjük is már nagyon biztató volt „Minden, amit a konyhakertünk elbír…”. Voltunk az előadásukon és megismertünk olyan fajtákat és módszereket, ami segítség volt a választásban. Majd csíráztattunk, számunkra is meglepő módon sikeresen, palántákat neveltünk, helyben vetettünk, kérdeztünk (és tanácsokat és válaszokat!! kaptunk) és bizony lett nekünk konyhakertünk, meg is mutatjuk milyen:

Pillanatnyilag úgy fest, hogy rukkola-, mángold- és paradicsom-nagyhatalom leszünk idén, de igen várjuk a fekete cukkini, az egérdinnye és a lila paprika termését is. Azt nem állítanánk, hogy a konyhakertek  csínját-bínját megtanultuk (nyilván nem így van), de eljutottunk a „belevágok és elkezdem” fázisba, ami nálunk már eredmény.

Másik nagy átalakulás az előkerttel kapcsolatban történt, ami igen hosszú történet, legyen ez egy következő poszt témája :)