Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Az épületek és az előkert kipucolása során kiderült, hogy nem tesz jót egy portának, ha egy évtizeden át bérlő lakja, illetve hogy bár szép a borostyánnal felfuttatott tető, de élni nem igen lehet alatta.

A portát öt részre osztottuk, és igyekeztünk ennek megfelelően felosztani a munkát, illetve fontossági és időrendi sorrendet állítani. Mindezt az első itt töltött nyáron és ősszel kezdtük el, de igazából még mindig tart. Nézzük tehát, meddig jutottunk!

Most így néz ki a ház, az előkert és a melléképületek alkotta házhely

A porta öt része tehát a következő:

- ház és melléképületek (zöldséges pince, tárolók, félig alápincézett tároló, kocsiszín)

- utcaszín és közvetlenül az épületeket körbeölelő kertrész (előkert),

- egykori veteményes kert és azt a házzal összekötő kertszakasz,

- hátsó gyümölcsös,

- műveletlen cserjés, bozótos rész (területileg ez a legnagyobb, kb. 3000 négyzetméter)

A Balaton-felvidék egyik különlegességét jelentik a házakat és kerteket körülvevő kőkerítések. Kőből sok van, de jó kőből már kevesebb.

A felújítás első heteiben, a bontások után az egyik falubeli bejött a kertbe, ránézett a számomra csak szemétkupacként értékelhető föld-dombra, és azt mondta: "ezért itt adok 300 ezer forintot!"

Az üzlet nem jött létre, főleg helyi segítőink tanácsainak köszönhetően, de azért elkezdett bennem motoszkálni: mire kellene ennek a derék embernek innen a szomszédságból ez a rakás sitt? Na, miért? Hát a kövek miatt!

Kőkerítés és kövek a kerítés megemeléséhez

Folytatván a megoldandó kérdések sorát, ideje belevágni az egyik legnehezebben megoldhatóba, azaz lássuk, milyen nehézségeket okoz a szennyvíz-probléma.

A Balaton-felvidéken érvényben van egy törvény, az ún. Balaton-törvény, amely nagyon szigorúan szabályozza a szennyvíz kérdéskörét. Ez érthető is egyrészről, mivel védeni kell a Balatont, kicsit problémás azonban másrészről, mert ez sok családot teljesen lehetetlen helyzetbe hoz. Miről is van szó?

Hát csak arról, hogy ha egy faluban nincs csatorna (ez azért megesik), akkor ugye rögtön nagyon drága lesz a vízhasználat, mivel minden egyes elhasznált köbméter víz után ki kell fizetni a szennyvíz elszállítását is. Számokra lefordítva: egy köbméter víz elhasználása ebben az esetben 300 forint vízdíj és 2700 forint szennyvízdíj, ami összesen 3000 forint. Nem kevés.

Egy régi parasztház legnagyobb előnye és hátránya egy és ugyanaz: mégpedig az, hogy öreg.

Ha az ember belekezd egy 150 évvel ezelőtt felépített parasztház felújításába, és úgy dönt, hogy egyszerre szeretné megőrizni azt a szépséget, ami a ház kora jelent, illetve valami olyat létrehozni, amiben kényelmesen el tud lenni, na akkor erősen törni kell a fejét.

És voltak pillanatok, amikor erősen reméltük, hogy ennél már csak jobb lesz

Mert ugye 150 évvel ezelőtt az embereknek szerényebb igényeik voltak, mint ma.

Egy félhektáros kert már akkora, hogy azt egy laikus szinte át se tudja látni. Mi lehet belőle és mennyit érdemes rá költeni? Mindez ezúttal női szemmel.

Mindketten ugyanannyira értünk a kerthez, azaz nem sokat:) Viszont szeretjük, szeretünk rá gondolni, és egy pillanatig sem zavart, hogy amikor elmondtam az ismerőseimnek, hogy vettünk egy kis parasztházat egy több mint 5000 négyzetméteres telekkel, jellemzően mély hallgatás, vagy ha nem, hát a "nagy munka, sok pénz" volt leggyakrabban a visszajelzés.

Gyerekkoromban minden nyaramat és iskolai szünetet a nagyanyámnál töltöttem, egy Pest megyei faluban. Nagymama vidéki tanítónő volt, volt kertje, sőt egy ideig telke is, voltak állatai, amikért mindig rajongtam. Sok jó gyerekkori élményem van, azokhoz mindenképpen hozzátartozik a nagyszülőknél töltött nyarak, a saját gyerekveteményes, az állatokkal való foglalkozás, annak minden élményével. Volt, hogy szegény nyusziknak adtam csípős, szárított paprikát, kipróbálva, hogy tényleg csíp-e, vagy ott voltak a disznóvágások, a száradó ruha illata a kertben, az örült menekülés az engem kergető pulyka elől, a hajnali málnaszedések és a lekváros kenyeres uzsonnák, amit nagymama hozott ki az udvarra, ahol a környék gyerekei összegyűlve, közösen játszottak.