A megrendelő jellemzően jóval kevesebb információval rendelkezik, mint a kivitelező. Egy klasszikus közgazdasági probléma egy parasztház felújítása felől nézve.

Ez a poszt nem a mi konkrét felújításunkról fog szólni (legalábbis az eddigi tapasztalatok alapján szerencsére nem ez a helyzet), hanem egy olyan érzésről, amivel szerintem minden felújítónak és építőnek szembe kell néznie.

Egy felújítás során az emberre ugyanis nagyjából szabályos időközönként rátör, hogy a kivitelező azt mond, amit akar, én meg csak fizetek, és csak bízom benne, hogy valóban létezik a felvetett probléma, nem pedig kitaláció, egyszerű hanyagság és oda nem figyelés következménye, illetve valami olyan, amit csak azét hoztak létre, hogy legyen miért fizetnem.

A klasszikus közgazdaságtan szerint bizonyos feltételek fennállása szükséges ahhoz, hogy a piac (a kereslet és a kínálat spontán találkozásából adódó üzlet) működni tudjon. Az egyik ilyen feltétel, hogy mind a két üzletelni kívánó fél megfelelően informált legyen. Ha ez a feltétel nem adott, akkor információs asszimetriáról beszélnek a közgazdászok. Egy piaci kudarc, ami jelentősen megemelheti a tranzakciós költségeket és amúgy is számos piactorzító hatása van. George Akerlof egy ezzel a kérdéssel foglalkozó cikkéért (na meg másért is) kapott közgazdasági Nobel-díjat 2001-ben (a használt autók piacáról szóló cikk mindössze 12 oldalas volt, ami mutatja, hogy nem kell mindent túlírni). 

Mit is jelent mindez? Hát csak annyit, hogy például egy ház felújításánál sokkal kevesebb információja van a vevőnek (a felújítónak), mint a kivitelezőnek. Jó esetben ez egy bizalmi kapcsolat, de rosszabb esetben ez egy kicsit olyan, mint ami Buhera Mátrixban van a vízszerelős jelenetben - itt persze az is erőteljesen képbe jön, hogy maga a „mesterember” sincs ott a topon, de még az is könnyen elképzelhető, hogy tudná, mit kell tenni, de minek erőlködni, ha a tulajdonos úgyis benyel mindent.

Mit lehet tenni annak érdekében, hogy az ember a lehető legkevésbé legyen kiszolgáltatva ennek az információs asszimetriának? Hát, ha nem tudja magát kiképezni kellőképp, akkor érdemes egy kontrollszereplőt beépíteni a folyamatba, mégpedig lehetőleg egy olyat, akiben megbízik és aki képes számon kérni a kivitelezőn, hogy az történt-e, amiben megállapodtunk, vagy sem. Ha nem, akkor tessék visszabontani. 

Nyilván ez sem tökéletes modell, de mindenképp jobb, mint ha csak én (aki nem értek ehhez semmit) nézném meg, mi mindent történt a legutóbbi látogatás óta. Mert ugye van olyan, hogy valami nem olyan, mint a terven, és ez jó (ez volt logikus, ez volt az olcsóbb stb), és van olyan is, amikor ez rossz. 

A művezetés fontos dolog, na.