Parasztház, falusi porta a Balaton-felvidéken

Semmiképp sem a sarki virágboltban. Ha viszont az ember meggyőzi a virág-nagykert, ne lepődjön meg, ha munkanap délben csörög a telefon, hogy mindjárt ott a kamion.

Tavaszra nagyjából kialakult a kocsi-beálló nyomvonala, elkészültek a teraszok, a melléképületek bejárataihoz a felszórt murva utak.

Facebook-oldalunkat itt lehet követni!

A telek lejtése sok fejtörést okozott, az utcaszint majdnem két és fél méterrel magasabb, mint az előkert utolsó szakasza, végig azon gondolkodtunk, hogy tudjuk megoldani a vízelvezetés problémáját. Ágitól (Dekor és Menta blog írója) kapott hangulatképek és rajzok alapján végül választottunk és elkészültek az ágyásba a tervezett lépcsős megoldások.

Ez a nyár keménynek ígérkezik, beijedtek a gyümölcsfáink.

Először is elnézést mindenkitől a sok hetes hallgatásért - sok volt a munka mindenhol, ami miatt ez a kedves blog hátrébb sorolódott:)

Facebook-oldalunkat itt lehet like-olni!

Lassan két éve vettük birtokba a falusi portát: 2012. július 1-jén kaptuk meg a "kulcsokat". Az elmúlt időszakot összegezve mindig arra jutunk, hogy sohasem gondoltuk, hogy ez ekkora munka lesz, de azt sem, hogy ekkora örömöt fog okozni. Az első év fókusza a ház lakhatóvá varázslása volt, amin nagyjából túl is vagyunk, s bár még sok munka hátra van (nem beszélve a berendezésről), de használni már kényelemesen lehet a kis házikót. Sőt ha véletlenül  vendégeink érkeznek, még ők is találnak maguknak helyet.

Tavaly tenyérnyi nagyságú volt a termés ezen a szilvafán

Valami, amivel csak nyűg van és amúgy is a nagyi terepe - sokan így állnak a kertekhez. Pedig a kert remek dolog, sőt állítólag még egy átmulatott éjszakánál, vagy egy házasságnál is jobb. Behavazva meg biztosan.

Vannak olyan dolgok, amihez sokan kacskaringós úton és sok év alatt jutnak el - nekünk ilyen volt a kertünk. A porta birtokba vételével egyszer csak ott találtuk magunkat egy hatalmas kert közepén.

Csináltunk egy Facebook-oldalt - itt lehet like-olni!

Épp egy évvel ezelőtt történt, hogy egy napsütéses délelőtt után megjött a hó

A kert romantikus gondolatokat szül, velem is ezt tette - arra jutottam, hogy a kerttel való találkozás kicsit olyan volt, mint az első találka a nagy Ő-vel, ahol érzed, hogy itt valami remek dolog kezdődik ("ebből nagy szerelem lesz"), de azt is biztosan tudod, hogy az eddigi életednek vége ("bye-bye szabadság"). Szerelem volt első látásra, de hazafele a kocsiban már azt boncolgattuk, hogy te jó ég, ezzel mennyi dolog lesz.

Száz tő rózsa, gyümölcsös, szőlő és négy év kemény munka, meg persze egy örökölt porta. Az eredmény önmagáért beszél. Képek minden mennyiségben rózsákról és egyéb szépségekről.

Amikor az ember belefog és nekiáll felújítani egy parasztportát, általában van valami ideálképe arról, hogy hova szeretne eljutni. Aztán megy az idő, fogy a lendület, és néha szükség van arra, hogy feltöltekezzünk.

Ezt legegyszerűbben úgy lehet megoldani, ha vannak hasonló "dilivel" megáldott ismerőseink, barátaink, akikhez el lehet menni, és meg lehet nézni, ők hogy állnak… és persze az külön szerencse, ha ezek a barátok éppenséggel értenek is parasztkultúrához, kerthez, növényekhez, fogékonyak a "Nagykörúton kívüli" értékekre is.

Egy ilyen asztalnak ki ne örülne? (nem beszélve a rajta feltálalt ebédről...)

Kaptunk tanácsokat is, amiket legszívesebben diktafonra rögzítettem volna. Szó volt gyümölcsfák és szőlő telepítéséről, növényvédelemről, rózsáról+rózsáról+rózsáról, parasztház- és pincefelújításról, kútásásról, borászatról. Egy mondat jól be is vésődött a fejembe: egy porta felújítását mindig a gyümölcsös telepítésével kell kezdeni, mert annak évek kellenek, míg egy épületet akár egy nyár alatt felhúzhatnak (mi nálunk ez sem egy év lesz :-)). Erre mondhatjuk, hogy "nyilván", de nekem nem volt evidens (pedig elég logikus, el kell ismerjem).

Fűtés híján egyelőre tervezgetünk és nekiesünk a régi bútoroknak. A nagyobb javításokat mesterekre bízzuk, de a kisebb munkákra mi vállalkozunk. Elő a csiszolópapírral, a páccal és a festékkel!

Az építkezés 2012 októberében kezdődött és az igazat megvallva még javában tart, nem is nagyon tudom elképzelni, hogy mikor mondhatjuk majd, hogy "na, most tényleg készen vagyunk".

Be kell valljam, hogy az idei nyár végén ezzel együtt eljutottunk oda, hogy mindketten úgy éreztük, jó lenne megpihenni. Ezért csökkent a bejegyzések száma itt a blogon is. Egy kicsit "rá kellett fordulnunk" a mindennapi életünkre - úgy, mint napi munkavégzés, reggeli kelés, óvodakezdés, kisbaba-fogzás és más hétköznapi dolgok.

Sajnos ezek nem a mieink, hanem egy lelkes helyi gyűjtő dolgai...

Az elmúlt pár hónap azonban arra is jó volt, hogy sok minden letisztuljon bennünk. A nyári gyorsított ütemet feldolgoztuk, kipihentük és most ismét a tervezgetés mezejére léptünk. Időnk van, jön a téli szezon, és mivel fűtésünk a gyönyörű cserépkályhát leszámítva még nincs, így egyelőre lemenni hosszabb időre nem tudunk. A parasztház 80 cm-es falai ugyan jól tartják a hőt, de ha az embernek nincs fűtése, nem nagyon van mit tartani:)