Hajrá gesztenye, gyerünk alma, ne hagyd magad kajszi! Ősszel ültettünk, most pedig kiderül, jól csináltuk-e és szerencsék volt-e. 

Lássuk tehát, mi a helyzet a hátsó gyümölcsös-almáskerttel!

Az ide tervezett drótháló kerítés kihúzása ugyan ősszel elmaradt - gondoltuk pedig, hogy valamennyire érdemes lenne védeni a portánkat a vadak ellen -, de erre most tavasszal elvileg sor kerül. 

Az "illatos" almafák

Még a takarítás során felmerült, hogy hol is van a telekhatár Ezt a kérdést végül azzal oldottuk meg, hogy a telek jelenleg tisztított és művelt részének kimérésére megkértük az ezzel foglalkozó hatóságot. Az eredmény mindenesetre mosolyogtató lett: szinte minden szomszédunknál a kimérés eltérést mutatott a jelenlegi kerítés, illetve a tényleges telekhatár között. Az eltérések mindig kioltották egymást (ha például a szomszéd hátsó kerítése benyúlt a mi telekrészünkbe, akkor az oldalsó kerítés meg az ő telkébe nyúlt bele) - így összességében nem tartottuk "vitára érdemesnek" a telekhatárról szóló kérdést. Az is kiderült, hogy melyik kerítés kié, mert a régi kőkerítések szinte sehol sem voltak telekhatáron (sajnos, jellemzően nem a mienk, hanem a szomszédoké). A kimérésnél a hátsó cserjésre most nem került sor, de idővel azt is be kell ütemezni. 

Ezen a szakaszon a korábban már említett „illatos almafákat” a falubeliek által javasolt segítőnkkel átnéztük, a menthetetlennek ítélt példányokat (talán hármat) kivágtunk, a megmaradt almákat, körtéket, kajszibarackot pedig igyekeztünk kezelni és megfelelő állapotba hozni a fagyokra (korhadt ágak levágása, felületkezelés, lemosó permet).

Az újoncok

Ide is tettünk azért el néhány új szerzeményt. Mégpedig különböző almafákat (jonagoldot és még egy további fajt), sárgabarackot (magyar kajszi), birsalmát (konstantinápolyi) és egy szilvafát (president). Továbbá elültettünk egy óriás ujjas füge bokrot (ezzel kapcsolatban aggódom egy picit, mert csak vásárlás után tudtam meg azt a nem elhanyagolható információt, hogy ennek a fajtának pont a mérete miatt hazánkban nem érik be termése…). 

Erre a területre tervezett további „dolgaink”: 

- itt szeretnénk majd kialakítani egy kis veteményest, egy körbekerített szakaszon, magas ágyásokon is gondolkozunk, majd meglátjuk;
- a tervek szerint a gyógynövények is ide kerülnek majd;
- a locsolás továbbra sem megoldott, esővizet ide már nehéz lenne összegyűjteni és elvezetni, a kút egyszeri beruházási költsége nagyon magas, a vezetékes víz talán kerti csapra szerelt önálló vízórával átmenetileg megoldás lehet;
- ide még bőven elfér majd néhány további gyümölcsfa;
- komposztálót, illetve a metszések során levágásra kerülő ágaknak gyűjtőhelyet kell kialakítani;
- ki fogjuk próbálni a vadak távoltartására a kommentekben kapott javaslatokat;
- hosszú távú tervként meg kell tanulnunk a gyümölcsfelhasználás különböző módjait, mint például lekvár, befőtt, szörp, esetleg pálinka;
- jó lenne a régi gyümölcsfák megmentése, esteleges szaporítása, szintén a kommentekből kapott forrást, mint a Tündérkert mozgalmat megkeressük

A gyümölcsfákat ősszel vásároltuk és ültettük, szabadgyökérzetű oltványként. Van, amelyik tényleg olyan kicsi volt ültetéskor (pl.: az egyik szelídgesztenye), hogy nehéz volt elképzelni, hogy ebből valaha árnyékot adó fa lesz (én azért természetesen többször elképzeltem már). Szempontnak igyekeztünk abból kiindulni, hogy a kiválasztott fajták kései virágzásúak legyenek (figyelembe véve a helyi időjárási körülményeket), de hiába néztem akkor jól meg, van olyan vásárolt fajta, amiről azóta azt olvastam, hogy egyáltalán nem kései a virágzása. 

Két webáruházban vásároltunk, és az áru mind a két helyről, legalábbis első ránézésre megfelelő minőségnek tűnő állapotban, időben meg is érkezett. Ültetésben a már sokszor említett helyi segítőnk tanácsaira és segítő kezeire támaszkodtunk. Mindez persze csak a munkálatok első szakasza, igazából a kert kevesebb mint felének kitakarítása készült el és némi telepítés (szinte csak pótlásnak),  a java még hátravan, de azt is látom, hogy muszáj ütemezni és részletenként megközelíteni ezt a területet, ahhoz hogy igazán bevehető legyen és ezáltal igazán a miénkké váljon. 

Hátulról a hátsó gyümölcsös

Néhány hét és ki kell derülnie, mi a helyzet a friss szerzeményekkel, mi történt azokkal a régi fáinkkal, akiket ősszel igyekeztünk kicsit már kezelésbe venni. Mire ezt igazán meg tudják mutatni nekünk, addigra újra lejutunk a portára, ahonnan jelenleg egy egyhónapos családtag távol tart most minket egy rövidebb időre. A legfontosabb tavaszi kerti munkálatokra épp leérhetünk, felkészülendő pedig beszereztünk némi szakirodalmat gyümölcsfákról, metszésről, egyéb kerti témákról, hogy a porta negyedik tulajdonosának megérkezését követően, az esetleges pihenő időben ezeket jól átrághassuk. 

Amint lejutunk, jelentkezünk! Részünkről a legnagyobb drukk a falu második és harmadik gesztenyefájának és a régi almafáinknak jár:)